Gondolkodni, gondolatokat közvetíteni csak az emberek képesek, és közülük sem mindenki egyformán. A pozsonyi Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium 16. alkalommal szólította meg a szlovákiai magyar alapiskolák utolsó évfolyamát látogató tanulóit, a középiskolák két első, ill. a nyolcosztályos gimnáziumok ennek megfelelő évfolyamait, vagyis a 14-16 éves korosztályt, hogy ragadjanak tollat, és osszák meg velünk véleményüket, nézeteiket a felkínált négy témában.
A tavasszal kirobbant világjárvány gyökeresen változtatott meg szokásokat, kompetenciákat az oktatásügyben. Nem véletlen, hogy szervezőként ebben a tanévben a digitális kompetenciák megerősítésére fókuszálunk, így a hagyományos Cogito esszéíró pályázatunk témái közt is elsősorban a koronavírus okozta helyzetre reflektáltunk. A verseny felhívását mindig a nyári hónapokban fogalmazzuk meg, idén ez arra az időszakra esett, amikor a járvány két hulláma közt szusszanhattunk, pontosabban a második hullám nagyságára, hatására még nem is gondoltunk. Az optimista forgatókönyvünk szerint 2020. december 3-án találkoztunk volna a Cogito legjobb munkáinak szerzőivel Pozsonyban. Ősszel hamar rá kellett döbbennünk, hogy elmarad a verseny ünnepi része, nem lesz kézrázás, személyes ajándékátadás, csak a virtuális térben tartjuk a kapcsolatot a pályázatunkba bekapcsolódottakkal, ott legalább nem kell maszkot viselnünk. Az esszéket elbíráló három zsűritag: Cs. Liszka Görgyi, a Vasárnap főszerkesztője (a hetilap egyébként pályázatunk médiapartnere), Bolemant Éva, coach, a Pozsonyi Kifli polgári társulás alapítója és társelnöke, valamint Szemet Edit, a Pátria Rádió szerkesztője, pszichológus, 2020-ban sem maradt munka nélkül, örömmel vetették bele magukat a 21 esszé olvasásába, léptek be a gondolatlabirintusokba, melyekből kijutva pontokat osztogattak, s mi ezeket összeadva eredményt hirdethettünk.
A Találkozás(ok) öröme kategória 5 esszéje közül a gútai Gőgh Leona munkája került ki győztesen. Szerinte „a találkozások nélkül nem lennénk teljesek: formálnak minket, a gondolkodásmódunkat, az életfelfogásunkat“.
Az Együttműködésre vagyunk ítélve című téma ragadta meg leginkább a pályázók fantáziáját: a beérkezett 11 esszé közt találjuk az abszolút győztest, Lénárt Dórát Felsőszeliből, a kategória győztesét, Lajos Sára Andreát Pozsonyból és a Vasárnap különdíjasát, Škereň Mariant Szencről, aki úgy véli:„A mai kor másik furcsasága maga az atomjaira hullott közösség. A családunkon kívül csak nagyon kevés emberrel alkotunk igazán erős szövetséget. Minden ember egy saját világ, saját meglátásaival, vágyaival, amit az információk tömkelegéből alkot s igazít a saját belső meghatározottsága szerint. A mi generációnk sem kivétel. Nem az együttműködésre való készség hiánya veszélyeztet minket, hanem a téveszmékhez való kapcsolódás lehetősége.“
Az Újraindítás kategóriájának 5 esszéje bizonyult a legjobbnak, ezt bizonyítja a két megosztott 1. helyezett: a szentpéteri Bresztyák Jázmin és a pozsonyi Petrik Zsófia pályaműve is. „Mit kéne újraindítani?“ – teszi fel Zsófi a kérdést. „Talán a fél éve elromlott mosógépet, esetleg a filozófia szakkört vagy a divatból kiment trendeket. Igen, ezek nagyon szép dolgok, értékesek. Bár én azt hiszem, önmagunkon kéne megnyomni a piros gombot, és mindenekelőtt magunkat újraindítani.“
A 4. téma idén árván maradt, senki sem választotta, de talán Te, kedves 14-16 éves, akinek vannak gondolatai, sőt még írni is szeretsz, csak még nem szántad rá magad, jövőre tollat ragadsz, mert „csak próbálkozni kell, s egyszer megtalál a szerencse“. Legyen jövőre (is) szerencsénk – remélhetőleg már személyesen, Pozsonyban!
A győzteseknek gratulálunk, a többieket további írásra biztatjuk!
Iró Erzsébet, igazgatóhelyettes