Ritkán adódik alkalom, hogy a komáromi Jókai Színház időszerű darabjáért ne kelljen utaznunk. A harmadik évfolyam április 4-én kihasználhatta és megízlelhette a (csaknem) házhoz szállított előadás előnyeit, élményét.
A Színház- és Zeneművészeti Egyetem miliőjébe belecsöppenve az egyetemi színpadon néztük meg Georg Büchnernek, a tragikusan, 23 éves korában elhunyt német drámaírónak, a német realista drámairodalom meghatározó alakjának torzóban maradt drámáját. A legelső tragédiát a senkiről, a jelentéktelen, névtelen kisemberről. Egy olyan szerző olyan darabját, aki és ami kimaradt az érettségi tételekből, s mégis jelentős termékenyítő erővel hatott a polgári realizmus, a naturalista, a szimbolista, de leginkább az expresszionista drámaírók munkáira.
Futópad, Pilinszky Apokrifje, erőnléti gyakorlatok, akváriumnyi víz, szerelmeskedés és hűtlenség, a kilátástalan hajsza, és a tragikus vég – a tartalom dióhéjban ennyi. Az előadás utáni beszélgetés viszont Béres Attila rendezővel és Varga Emesével, a komáromi színház dramaturgjával felért egy rendhagyó irodalomórával, tisztázva tizenévesek kérdéseit, rendezői elképzeléseket, a téma aktualitását, akár a mariupoli színház alagsorában történtek kapcsán. S nem elhanyagolandó élmény testközelből látni olyan nagyságokat, mint a friss Jászai Mari-díjas Mokos Attilát, vagy iskolánk volt diákjait: Katona Esztert, Hégli Bencét s a Woyzecket zseniálisan alakító, állóképességből is kiválóan teljesítő Oszlík Pétert, meg természetesen a többieket!
Köszönjük! Hogy volt?!
