A Visegrádi Alap által finanszírozott csereprogramunk a pozsonyi hét után két “idegenbeli” úttal folytatódott; ezúttal a korábbi vendégek váltak vendéglátókká. Bár itt-ott megváltozott a Duna utcás csapat összetétele, a résztvevők mégis lelkesek voltak a (nem is olyan) közeli és talán kevésbé ismert úticélok iránt.
Április utolsó hetében a kelet-lengyelországi Świdnik városkában fogadtak minket lengyel partnereink. A nagy távolságot busszal tettük meg, közbeiktatva egy fagyosra sikerült napot Varsóban. A lengyelek jelesre vizsgáztak vendégszeretetből. Az egyik diák szülei a teljes csapatot vendégül látták otthonukban. Ott-tartózkodásunk célja nemcsak a világlátás volt, hanem az időnk nagy részében a lengyelországi holokauszt történetével ismerkedtünk: először egy kreatív foglalkozás részeként, majd sokkal mélyrehatóbban a majdaneki megsemmisítő tábor megtekintése során. Lengyelországi utunk végén partneriskolánk igazgatósága fogadott minket, és az intézményben zajlottak utolsó foglalkozásaink is.
A pozsonyi szervezésben segítő diákok második csoportja június elején České Budějovicéba látogatott. E hangulatos dél-csehországi városban projektünk történelmi háttérkeretét a cseh-német kapcsolatok, a csodálatos Český Krumlov és az 1989-es változások adták. Az itt töltött idő alatt a diákok különböző kreatív feladatokat oldottak meg együtt, mint például kódfejtés segítségével járták be Budějovice óvárosát, majd Krumlov egy-egy nevezetességét egy véletlenszerűen kiválasztott filmes zsáner alapján kellett bemutatniuk. Mindemellett kikapcsolódásra is maradt idő, amiből talán a krumlovi raftingolás volt a legemlékezetesebb. Az utolsó napon a foglalkozásokba online az összes résztvevő bekapcsolódott, hogy az 1989-es fordulathoz kapcsolódó családi történeteket osszák meg egymással, majd közösen értékeltük ki a tartalmasan együtt töltött közel három hetet három országban.
A projektünket kezdettől fogva pozitív visszhangok kísérték, tartós barátságok szövődtek a diákok között, és sok szép emlékkel gazdagodhattak a résztvevők amellett, hogy bizonyos történelmi témákat mélyebben is megismerhettek. A jelképes cseresznyécske a projekt tortájára a leköszönő köztársasági elnök meghívása volt (az elnökasszonyt egyébként a projekt pozsonyi hetére meg is hívtuk, de külföldi útja miatt nem tudott ellátogatni hozzánk), amely kapcsán június 14-én iskolánk néhány diákja részt vehetett az elnöknő Grassalkovich-palota kertjében tartott búcsúzásán. Reméljük, hogy a jövőben iskolánk még sok ilyen sikeres projektet tud megvalósítani.
Borka László, történelemtanár, projektgazda
