A gimnázium nem piskóta, ezt mindenki tudja. Elkezdése fontos pont legtöbbünk életében: új társaság, új rendszer, sok esetben új város forgatja fel fenekestül a “gólyaember” életét, aminek a megszokása nem egyik napról a másikra történik. És persze az alapiskolából való átlépést ebbe a komolyabb, felnőttesebb világba mi mással lehetne csodásabban megkoronázni, mint a várva várt (egyesek számára talán rettegett) avatással. A szájhúzogatás és a pánik természetesen szinte elvárt az elsősöktől, amolyan tartandó szokás, de azért a közösen elvégzett feladatok utáni diadalittas hangulat és a nagy nevetések sem maradnak ki egyik évben sem.
Idén a második évfolyam palacsintasütéssel, pizsamában eltöltött nappal, arcfestéssel, fekete pontokkal “kínozta meg” az újoncokat, akik becsületesen állták a sarat. Így végre amikor az avatás napján, a szégyenfolyosón végigkúszva levakarhatatlanul rájuk tapadt imádott iskolánk pora, büszkén kijelenthették: Teljes jogú duccás lettem!
Korpás Johanna, II.A
