Táncolni bolondulásig, 

avagy nincs farsang a Duna utcán diákbál nélkül

Mi is lehetne szebb lezárása egy keményen végigdolgozott, remek tanulmányi eredményekkel végződő félévnek, mint egy igazi, több évtizedes hagyománnyal bíró “duccás” diákbál?

Míg kint nagykabátba bújva óvtuk magunkat a téli hideg ellen, január 30-án a Dancehaus küszöbét átlépve egy igazi tengerparti bulin találhatta magát az összes mulatni vágyó vendég, szám szerint 205. Bár forró homokot és hullámzó tengert a szervező harmadikos csapatnak nem sikerült biztosítania, vérpezsdítő dallamokból nem volt hiány, így a szinte hiánytalanul jelenlévő gimnazistáink és tanáraik, tánccipőiket a legkevésbé sem kímélve, legalább egy estére félretehették összes kötelezettségüket, hogy egy fergetegeset mulassanak.

Hogy minél tovább rophassuk, a vendégek érkezését délután négy órától vártuk, így fél ötre már tele is volt a bálterem. Miután az igazi profizmussal felvértezett két konferansziénk, Balogh Noémi (III.B) és Szatmáry Dávid (III.A) üdvözölték a mulatni vágyó vendégsereget, iskolánk igazgatónője, Morvay Katalin ünnepélyes köszöntőjét követően hivatalosan is kezdetét vehette a buli. A szervező harmadikosok bámulatos latin-amerikai nyitótánca percek alatt feltüzelte a hangulatot, a táncparkett szinte azonnal megtelt, és ez bizony az idő előrehaladtával sem változott.  

Az ízletes vacsorát követően minden szempár az egyes osztályok bálkirály- és bálkirálynőjelöltjeire szegeződött, akik elkápráztattak minket tánctudásukkal – a korona idén Fehér Hanna (III.A) és Bugár Márton (III.B) fejére került. A hagyományos báli programpontok közül nem maradhatott ki az Év Sportolója díj átadása sem: itt is gratulálunk Balogh Noéminek és a  negyedikes Pokorny Raphaelnek. A Borka tanár úr által  az idegenül hangzó “selfie” szó magyarítására meghirdetett tavalyi tréfás nyelvújító pályázat folytatása is díjátadással zárult az idei bálon: megismertük a legötletesebb “magunkép”-ek, illetve “sebáčik”-ok készítőit, ők a tanár úrral majd egy hangulatos belvárosi teázással ünnepelhetik a kreativitásukat. A szó szoros értelmében izzasztó tánckörök közt gazdájára lelt a több mint 60 tomboladíj is – köztük a minden diák által olyannyira áhított igazgatói szabadnap. Miután az utolsó díjat is kisorsoltuk, nem volt más hátra, mint táncolni bolondulásig, azaz este 11-ig, amikor is tengerparti bulink sajnos véget ért. 

Reméljük, mindenki egy hatalmasat szórakozott, és elegendő energiát gyűjtött az előttünk álló második félévhez. Hajrá, Duna utca, a táncparkett után immár az iskolapadokban!

Szabó Andrea, osztályfőnök