1. Melyek a legkedvesebb emlékek, amelyek a Duna utcai alma materhez kapcsolódnak?
Talán a szünetek 
2. A tanárok közül kiknek köszönhetsz a legtöbbet? Miért?
Ez nehéz kérdés… Szerintem mindenki közrejátszott valamivel abban, hogy milyenek lettünk, még ha nem is tudatosítjuk ezt néha. Nekem a legtöbbet a humán tantárgyak tanárai adtak, még akkor is, ha az, amivel ma foglalkozom, ezektől elég távol esik!
3. Milyen tervekkel vágtál neki az érettségi után a nagybetűs életnek?
Soha nem terveztem, ma sem tervezek hosszú távra. Kizárólag a mának élek, és elég intenzíven.
4. Európa 13 legjobb fagyizója közt tartják számon a te pozsonyi – belvárosi fagyizódat. Milyenek voltak a kezdetek? Miért éppen ez a hűsítő nyalánkság?
A kezdet nagyon nehéz volt, és még ma sem vagyunk könnyű helyzetben. Szó szerint beleestem a folyóba, és úsznom kellett/kell. Naponta 14 órát dolgoztam két éven keresztül, megszűnt a magánéletem. Teljesen „odaadtam magam“ a fagyinak, de megérte. Most úgy érzem magam, mint egy anyuka, aki hihetetlenül büszke a gyerekére, akit az utcán lát – több száz példányban
És hogy miért épp a fagyi? Nem tudom. Ez is olyan spontán ötlet volt, mint minden más az életemben, vettem egy repülőjegyet Olaszországba, pár hét tanulás, kémia és matek, aztán már csak szerelem a fagyi iránt.
5. Szinte naponta változik a kínálat fagyiműhelyedben. Melyek a további (véd)jegyei a Kounnak?
Naponta többször változik a kínálat, ennek egyik oka az is, hogy sajnos nincs raktárhelyünk. De az emberek élvezik a változatosságot, ahogy azt is, hogy az ízek sem olyan szokásosak: erdei gyümölcs-rukkola, ibolya, citrom-bazsalikom, prosecco-erdei eper, fehér csoki-pínia mag… Nem valószínű, hogy máshol megkóstolhatók ezek az ízek. A fagyi mögött egyébként egy család áll, egy történet, sok munka és könnyek… lehet, hogy ez hiányzott az embereknek.
6. Sok-sok visszajelzést kapsz a fagyit fogyasztóktól. Vannak-e különbségek a szlovákiai, ill. a külföldi fagyiimádók véleménye, hozzászólása közt?
Úgy tapasztalom, hogy a hazai vásárlók, fogyasztók általános szokása, hogy mindent kritizálnak. Mindenben hibát keresnek, mindenhol voltak és mindent tudnak. A külföldiek véleménye tárgyilagos, vagy ízlik, vagy nem. Nem is kell tovább részletezniük.
7. Melyek a fejlődés, fejlesztés további állomásai, útjai? Gondoltok az egyre növekvő számú, különböző élelmiszerekre intoleráns emberekre is, pl. glutén-, laktózmentes diétán lévőkre?
Augusztusban nagyobb helyre költöztünk. Már az előző évben szerencsére nagyon gyorsan kinőttük első boltunkat, a „kis belvárosi Olaszországot“, de akkor nem volt lehetőségünk továbblépni. Ami a fagyit illeti, már tavalyelőtt elkezdtük gyártani a VEGAN fagyikat (növényi alapú tejből), a gyümölcsöket kizárólag sörbetként készítjük (tehát semmilyen tejterméket nem tartalmaznak), és a legtöbb fagyi gluténmentes – kivetel pl. a keksz, a rafaello, a tiramisu.
8. A fagyi nem tartozik a diétás élelmiszerek közé. Sokan alakjukat és egészségüket védve különféle életmódváltásoknak hódolnak, pl. paleo, vegán, makrobiotika. Próbáltok ezekre is reagálni, ezekhez is alkalmazkodni a jövőben?
Azt hiszem, részben már válaszoltam az előző kérdésben. Amit még fontolgatunk, az a cukormentes fagyi, esetleg steviaval édesítve, de ez még a jövő zenéje. A fagyi, avagy „gelato“ akkor az igazi, ha minden benne van, aminek benne kell lennie. Aki diétázni akar, alapból ne egyen fagyit
9. Amíg a korábbi helyen voltatok a belvárosban, az interneten olvasható recenziók, hozzászólások közt többen is szóvá tették a hosszas várakozást, ezekből is egyértelmű volt, hogy kinőttétek azt a helyet. Az új helyre költözve van változás ezen a téren?
Ha egy fagyizó előtt nincs sor, nem jó a fagyi. Eleve a fagyisok úgy tervezik a fagyizókat, hogy sor álljon előttük, hiszen a tömeg vonzza az embert, a tömeget. Mi viszont erre őszintén az elején nem gondoltunk, és a nagyobbik helyen is az a célunk, hogy minél több embert „elnyeljünk“ bent a helyiségben.
10. A fagylalt fogyasztása, eladhatósága eléggé szezonális. A hűvösebb hónapokat mivel töltöd ki?
Mivel a fagyigyártással foglalkozók életmódja a sportolókéhoz hasonlítható, amíg az előző üzletünkben voltunk, addig télen a tavaszi-nyári hajtást utazással és sporttal kompenzáltam. Külföldön a tengeri sportok, a szörf, itthon a hegyekben a snowboard a kedvencem. Ezenkívül szívesen motorozok. Nem tudok egy helyben ülni, úgy érzem, hogy ez elfojtja a kreativitásomat. Igyekszem mindig valami olyasmit csinálni, amire nincs merszem. Szerintem az ember csak így nő, jön rá arra, hogy a határ nem ott van, ahol addig gondolta. Amióta az új helyre költöztünk, egyfolytában nyitva tartunk, de a pihenésre, a feltöltődésre, a hobbijaimra így is próbálok, pontosabban muszáj időt szakítanom.
