Mi, elsősök, túl vagyunk az első hosszabb Duna utcás kirándulásunkon, a sítúrán. Március 10-én délelőtt indultunk, majd délután megérkeztünk a szállásunkra, ami a Dúhový pstruh hotel és panzió volt. Azt mondják, a szoba külalakja nem számít, viszont itt a szobák kifogástalanok voltak. Az első benyomás tehát pozitívnak bizonyult. Az étel is jó volt, ráaldásul pincérek hozták és vitték a tányérokat. Másnap kezdetét vette a síelés. Délelőtt síbusszal mentünk a pályákhoz. Itt belevágtunk a síoktatásba. A síelőket tudás alapján csoportokra osztották, így haladtak hétfőtől péntekig. Páran, mint jómagam, ilyen-olyan okokból nem síeltünk, unatkozni azonban nem unatkoztunk: felfedeztük a környéket, sétáltunk, túráztunk, vagy esetenként kérésre síelő társainkat videóztuk. A sípályával meg voltak elégedve, hóból sem volt hiány. Szerdán ellátogattunk a közeli barlangba is. A hivatalos része nagy vonalakban ennyi, de mind tudjuk, sokkal többet adott ez a hat nap . Rengeteget beszélgettünk, csocsóztunk, bohóckodtunk. Sokkal jobban megismertük egymást, több közös élményt szereztünk. A két osztályt összehozta nem csak egymással, hanem a pár idősebb diákkal és néhány budapesti diákkal is, akik szintén velünk voltak. Nagyon ajánlom, hogy amíg van rá lehetőség, vegyetek részt egy ilyen kiránduláson, mert még ha a síelés nem is a szívetek csücske, akkor is sok mindent átélhettek az osztálytársaitokkal, és ki tudja, talán még jóban is lesztek valakivel, akiről eddig nem is gondoltátok volna. A végére még annyit, hogy ha sétálni mentek, de dőljetek be a rövidebb utat ígérő táblának. Hidjétek el, mi se jártunk vele jól.
Vitálos Etelka I.A
