A hatodikosok és a hetedikesek számára megszervezett idei sítanfolyam 2019. február 3-án kezdődött, amikor a diákok fölszálltak a buszra, és elindultak a Javorník hegység vidékén elterülő Láz (Lazy pod Makytou) síközpontba. Nagy örömünkre néhány nyolcadikos fiú is velünk tartott, így még vidámabb volt a hangulat.
A gyönyörű természeten és magán a síelésen kívül igazán tetszett a szállásunk is, egy Chata Čertov II. nevű faház, ahol a kényelmes szobáktól kezdve egészen egy biliárdasztalig és ingyen Wifi-ig megvolt minden, ami kell.
Nagyon jól főztek, de ennek ellenére sokan kihasználták az ebédlő melletti büfé nyújtotta lehetőségeket.
A szállásunkat egy kutya őrizte, akinek a gyerekek sok nevet találtak ki, például Vacsora, Takarodj stb. A 600-as sípályánál is volt egy kutya, akit Klobáskának becéztek. Ez a két eb sokszor jó kedvre derítette az egész társaságot.
Naponta kétszer is kimentünk a sípályára, ahol három csoportra osztódtunk: kezdők, haladók és profik. A kezdők hamar elsajátították a síelés alapjait, és akiknek ez ügyesen ment, csatlakozhattak a haladó csoportban lévő társaikhoz – ők a hét végén már a 600 méteres pályára is felmerészkedtek.
Esténként tanáraink sokszor vetítettek síelésre motiváló filmeket, egy alkalommal pedig Activity társasjátékot tűztek ki esti programként. A gyerekek csapatokban hajtottak végre megadott feladatokat. A mi csapatunk a legnagyobb pontszámmal győzött. Természetesen ebben a játékban sem hiányoztak a vicces beszólások és a mókás feladatmegoldások.
Szerdán a kísérőink egy túrára vittek minket Kohútkára, ami már Csehországhoz tartozik. Nagyon szép onnan a kilátás, amit igazán érdemes volt lefotózni, megörökíteni. Ezt követően megittunk egy teát vagy forró csokit az egyik ottani kávézóban. Az egész sítanfolyamon nemcsak megtanultunk síelni, hanem még jobban megismertük kísérő tanárainkat egy teljesen más oldalukról, ahogyan ők is minket.
Sajnos néhányan megbetegedtek, mások apró balesetet szenvedtek, de többnyire mindannyian meggyógyultak a hét végére, aminek nagyon örülünk. Febuár 9-én újra felszálltunk a buszra, és hazamentünk.
A sítanfolyam rövid volt, de annál jobban élveztük. Aminek külön örülünk, hogy bár a mi osztályunkat az iskola rémének tartják, ezúttal a tanárok a mi viselkedésünkkel jobban meg voltak elégedve, mint a nyolcadikosokéval.
Mindenki épségben és sok élménnyel gazdagodva tért haza, köszönet illeti ezért Urban, Kudlicska és Marták tanár urakat, akik nélkül a sítábor nem jöhetett volna létre.
Čerňanská Tímea és Biháry Bianka
