Akár találós kérdés is lehetne, de nem az! A Molnár Ferenc-i szövegbravúrok egyike. A Játék a kastélyban című vígjáték egyik nevetésre, mi több kacagásra indító mondata. Ha tudni szeretnék, mi a megfejtése a címben szereplő szójátéknak, tekintsék meg önök is ezt remek előadást a Vígszínházban.
2022.május 17-én az ebéd utáni órákban ismét úton volt egy busznyi lelkes színházszerető/-látogató gimnazista diák Budapest felé, hogy az április végén elmaradt vígszínházbeli előadást megtekintse. Örvendetes a diákjaink kitartása, nem adták fel, nem szegte kedvüket, hogy feleslegesen tették meg közel három hete az utat a magyar fővárosba és vissza. A szívósság gyümölcse nem maradt el, ahogy a Molnár Ferenc jegyezte vígjáték sem a patinás pesti Vígszínházban. 19.00 óra előtt az erkély két sorában ismét elfoglalta helyét 53 Duna utcás gimnazista a tanáraikkal, majd várták a színészek megjelenését a hatalmas színpadon, hiszen függöny nem takarta a színpadképet. Hamarosan egy észak-olaszországi tengerparti város hoteljébe csöppentünk a három színházcsináló szerepét játszó színművésznek köszönhetően. Hamarosan megtudtuk, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy színműírónak darabja elkezdésével kapcsolatban, de az igazi konfliktus még csak ezután következett egy szerelmi dráma közepébe csöppenve. Biztosak voltunk benne, hogy happy end lesz a vége, ám az út odáig briliáns párbeszédeken, remek jeleneteken, tapsvihart kiváltó színészi teljesítményeken keresztül vezetett. És mi hálásak voltunk, hogy láthattuk Benedek Miklóst, Lukács Sándort, Fesztbaum Bélát, Csapó Attilát, Tornyi Ildikót, Méhes Lászlót, Csőre Gábort a világot jelentő deszkákon.
Iró Erzsébet
