A holokauszt áldozatainak szlovákiai, szeptember 9-i emléknapja volt az egyik apropója annak, hogy gimnáziumunk III.A osztályának diákjai meglátogatták Pozsony egyetlen, ma is használatban lévő zsinagógáját szeptember 8-án.
A tavalyi tanév ezen diákok számára három keresztény felekezet templomának megtekintésével zárult, a zsinagóga meglátogatása e program lezárásának is tekinthető. Az osztálykirándulásuk is érintette a témát, hiszen Auschwitzban jártak, ahol a zsidóság tragikus sorsáról már hallott az osztály, de keveset tudott meg annak gazdag kultúrájáról, lelki életéről. A zsinagóga mindössze 9 percnyi sétára található az iskolánktól, és nagyon ritkán van nyitva a nyilvánosság számára, ezért meg kellett ragadni az alkalmat, mivel októbertől májusig nem lesz mód a látogatásra. Nem utolsósorban pedig oka volt e program megszervezésének a kíváncsiság és a tudásszomj, amiből jutott bőven a III.A-nak. 
Sajnos elég rossz napot sikerült kifognunk, mert bár fogadtak minket, és a hölgy, aki körbevezetett bennünket, még magyarul is tudott, de a zsinagóga második emeletén felújítások zajlottak, így a megújuló fúrózaj miatt sajnos csak minden második mondatát hallottunk… Pedig volt szó a zsinagóga berendezéséről, a szertartásokról, az ünnepekről és a közösség jelenlegi helyzetéről is. A bemutató után alábbhagytak a munkálatokkal, és akkor tudtam válaszokkal szolgálni az osztály kérdéseire. A zsinagóga emeletén található Zsidó Közösségi Múzeumban különböző, vallással kapcsolatos tárgyakat tekintettünk meg. A kiállítás második része a pozsonyi zsidóság történelméről szólt, láthattuk olyan helyszínek fotóit, amelyeket ma már hiába keresnénk a városban, illetve azt a falat is, amely a pozsonyi holokauszt áldozatainak neveit tartalmazza.
Mivel sok kérdés érkezett a diákok részéről, kijelenthetjük, az a 45 perc, amit ennek az ősi kultúrának a megismerésével tölthettünk, nagyon hasznosan telt. A technikai problémák ellenére ismét újabb ismeretekkel gazdagodhattak tanulóink, és egy kicsit jobban magunkénak érezhetik Pozsonyt, ezt a sokszínű várost, ahol a gimis éveiket töltik.
Borka László, tanár
