Június 23-án elérkezett az a várva várt hajnali 4 óra, amikor az erdélyi kirándulásunk kezdetét vette. Az egész hosszú utat, ha igazán szerencsések voltunk, átaludtuk. Az első megállónk Berettyóújfalun volt, ahol egy bőséges ebédet fogyasztottunk el. Ezután Nagyváradot látogattuk meg, ahol megnéztük a barokk székesegyházat. Utunk közben egy pillantást vethettünk Ady és Csinszka villájára Csucsán. Megálltunk a Királyhágón is, amely a történelmi Erdély „kapuja”. Itt lélegzetelállító kilátásban részesülhettünk.
Körülbelül 16 óra utazás után végre megérkeztünk Zetelakára, ahol már vacsorával várt minket Béla bá’ és családja. Az étel mennyei volt, mint minden egyes nap! Lehetőségünk volt megkóstolni tradicionális erdélyi ételeket, például a töltött káposztát, a tárkonyos levest, a híres padlizsánkrémet. Vacsora után elfoglaltuk a szállásunkat. Falusi turizmus keretében működtetett kisebb házakban laktunk, ahol megtapasztalhattuk az igazi székely életet. Ahogy Béla bácsitól megtudtunk, a mi házunk az egyetlen olyan zetelaki épület volt, amely kiégve ugyan, de „túlélte” a második világháborús pusztítást, és eredeti állapotában újították fel. A házak udvarában akár bárányokat is láthattunk, a település utcáin nemegyszer lovaskocsi jött szembe velünk.
Másnap reggelivel indítottunk, a személyes kedvencem a házi szilvalekvár volt. Ezen a napon ellátogattunk a híres-neves Gyilkos-tóhoz, amelyet Veres-tónak is neveznek. A Békás-szoroson keresztül sétáltunk le a tóhoz. Közel 300 méter magas sziklák vettek minket körül. Nagyon kellemes, egyben zord élmény volt! A tónál lehetőségünk nyílt a csónakázásra, így hát természetesen ezt ki is használtuk. Szerencsére túléltük, bár egyszer fennakadtunk egy fatönkön. Végül egy kis józan parasztésszel ezt is megoldottuk, nem volt szükségünk vízimentőre. A csónakázást követően megint egy jót ettünk. A Gyilkos-tó után Csíksomlyót és Csíkszeredát látogattuk meg. A csíksomlyói Madonna, mellette az aranyrózsa, amelyet I. Ferenc pápa hozott pár hete Csíksomlyóra, nagy élmény volt mindannyiunk számára. Este, vacsora után egy néptáncbemutatóval szórakoztattak minket házigazdáink, megismertetve velünk a helyi folklór egy szeletét, utána pedig mi is táncolhattunk. Néhányunknak ügyesebben, másoknak kevésbé ügyesen ment a tánc, de szórakozás volt ez a javából nagy kacagások közepette!
A honismereti vezetőnktől és a sofőrünktől rengeteg dolgot megtudunk a székelyekről: azt, hogy nagyon kedvesek, vendégszeretőek, bölcsek, humorosak, viszont az alkoholt sem vetik meg. Az utóbbit párszor megtapasztaltuk a saját bőrönkön is, ugyanis az esti falusi sétáink során nemegyszer kaptunk invitálást egy kupicára, amit természetesen elutasítottunk A híres erdélyi áfonyapálinka is bontatlanul érkezett haza, családtagjaink és ismerőseink nagy örömére A székely emberek lehetnek roppant melankolikusak is, ugyanis a felmérések alapján sajnos Románia e részén a legmagasabb az öngyilkosságok száma.
A harmadik napot Marosvásárhelyen kezdtük városnézéssel. Meglátogattuk a Kultúrpalotát, ahol most koncerteket tartanak: a kinti hőségből jó volt bemenekülni a hűvös koncertterembe, és belehallgatni a zenekari próbába. Az épület szecessziós stílusban épült, rendkívül érdekesnek és különlegesnek találtuk. Megtekintettünk egy hatalmas ortodox templomot is. Amit a belsejében tapasztaltunk: az egész épületben freskók találhatók, eléggé sötét és kicsit nyomasztó. Marosvásárhely után a parajdi sóbányában bóklászhattunk egy kicsit. Itt sportolásra, kötélmászásra és még rengeteg elfoglaltságra volt lehetőségünk. Tüdőnk kitisztulása után Székelyszentléleken ebédeltünk remek babgulyást, majd egy 41 éves traktor utánfutóján, szalmabábokon ülve pöfögtünk fel a Jézus szíve kilátóhoz. Itt olyan kilátás várt ránk, mint talán még soha! A dombon egy óriási, egyesek szerint szép, mások szerint giccses, rozsdamentes acélból készült Jézus-szobor áll. Felkapaszkodtunk a tetejére, és egyenesen Jézus fejéből tekinthettünk szét. Visszafelé is traktorral jutottunk le. Utunk során egy igazán sűrű erdőn is keresztülmentünk, ahol sajnos medvével nem találkoztunk. Bár néhányan közülünk bevállalták a gyalogos lejutást, na ők azt mondták, hallottak medvemorgást Ezután Korondot látogattuk meg, ahol gyönyörű kerámiákat vásárolhattunk. Sajnálatos módon az utolsó esténket töltöttük aznap Zetelakán.
A legutolsó napunkat is egy kiadós reggelivel kezdtük, felkészülve a hosszú-hosszú hazaútra. Aznap még ellátogattunk Kolozsvárra, Mátyás király szülővárosába. Megtekintettük a gótikus Szent Mihály-templomot, amely mellett Fadrusz János Mátyás-szobra található. Megnéztük nagy királyunk szülőházát is. A sok élmény és látnivaló után már csak egy hosszadalmas utazás várt ránk, amely kisebb-nagyobb pihenőkkel telt. Sikeres hazaérkezésünk hajnali egy körül következett be.
A rengeteg, fárasztó buszút igazán megérte, ugyanis egy izgalmas, tanulságos és kalandos utat tudhatunk magunk mögött. Köszönjük az osztályfőnökeinknek, hogy bevállalták velünk ezt a hosszú utat, hozzásegítve minket ahhoz, hogy eljussunk a történelmi Magyarország ezen csodás részébe! Külön köszönet a sofőrünknek, Tomanovics Gyuri bácsinak, hogy elviselt minket, ráadásul türelemmel, még a sok problémánk mellett is!
Nagy Antónia, II.A
