A megérdemelt jutalom
A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 8 diákja (Benkó Emese, Gál Sofia, Jacenko Oksana, Molnár Anna, Molnár Tünde, Nagy Anikó, Szőke Bíborka és Šáli Adrián) a szlovákiai brit nagykövet, Andrew Garth jelenlétében vehette át a várva várt kitüntetést, az Edinburgh Hercege Nemzetközi Díj bronz fokozatát. Az ünnepélyes ceremóniára, melyet a köztársasági elnök, Zuzana Čaputová nyitott meg, 2019. szeptember 10-én, a régi vásárcsarnok épületében került sor Pozsonyban.
Vissza a kezdetekhez
Bár a díj Edinburgh hercegének a nevét viseli, a program megálmodója egy német pedagógus, Kurt Hahn volt, aki az ún. kalandpedagógia keretein belül igyekezett rámutatni arra, hogy az aktív tapasztalatszerzés olyan fontos szociális készségek fejlődését eredményezi, mint pl. az együttműködés, tolerancia, segítőkészség vagy a közös problémamegoldás. Miután a harmincas évek elején el kellett menekülnie Németországból, Hahn Skóciában (is) megalapított egy iskolát, ahol pár évvel később találkozott a fiatal Fülöp herceggel. Újabb két évtizeddel és egy világháborúval később, 1956-ban már el is indították a programot, melyhez eleinte csak fiúk, majd 1958-tól lányok is csatlakozhattak. Ma már világszerte több mint 140 ország fiataljai kapcsolódhatnak be ebbe a valóban nemzetközi projektbe, és végezhetik azt bronz, ezüst vagy arany fokozaton.
A Duna utcai gimnázium DofE-s csapata
Ahhoz, hogy diákjaink büszkén, ragyogó mosollyal átvehessék ezen a napos, keddi délutánon a díjat, teljesíteniük kellett három különböző területen belül kitűzött céljaikat, és még egy kalandtúrát is „túl kellett élniük”.
Képességfejlesztés
Ki ne szeretne megtanulni új dolgokat, vagy továbbfejleszteni, tökéletesíteni tudását? Jelbeszéd, zenélés, hímzés vagy festés – csak néhány példa a temérdek lehetőség közül. A lényeg, hogy ne adjuk fel, és a kemény munka biztosan meghozza gyümölcsét.
Önkénteskedés
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségben, közösségért végzett önkéntes munkára. DofE-seink is felelősségteljesen álltak ehhez a sokszor nem is olyan könnyű feladathoz. Néhányan az iskolánkban már több éve működő mentorprogram keretein belül segítettek pici diáktársaiknak leküzdeni az esetleges tanulási nehézségeket, míg mások cserkészkedtek vagy idősek otthonában segédkeztek.
Sport
„Citius, altius, fortius” – az Olimpia mottója diákjaink szeme előtt is ott lebegett, miközben hétről hétre egyre közeledtek a kitűzött cél felé. Volt, ki íját ajzotta, és próbált egyre pontosabban célba találni, és olyan is volt, aki úszott (de nem az árral). Ami fontos, hogy minden résztvevő megtalálta a neki megfelelő sporttevékenységet, és így (újra) felfedezhette a mozgás örömét.
Expedíció
A program talán legijesztőbb, mindamellett legizgalmasabb része. Hiába vagyunk erősek és kitartóak egyénileg, a kalandtúra lényege, hogy csapatként, egymással és egymásért tudjunk dolgozni. Nem meglepő, hogy ezt a részt komoly előkészületek, sőt egy próbaexpedíció is megelőzi, hiszen a fiatal résztvevőknek felnőtt kíséret, illetve a modern technika vívmányai nélkül kell boldogulniuk a szabadban. Történhet bármi, egy jó csapatnak semmi sem állhatja útját, legyen szó akár a rögtön a túra elején elszakadt hátizsákról vagy egy kényelmetlen cipő okozta vízhólyagról. Együttműködés, segítőkészség, közös problémamegoldás – az expedíció során valóban előtérbe kerülnek ezek a fontos készségek.
A program filozófiája
Hogy érdemes volt hónapokon keresztül „küzdeni”, egyik frissen díjazott DofE-sünk sem tagadja, mert eme röpke egy év alatt sokkal többet kaptak, mint maga a díj és az oklevél. Célokat tűztek ki és értek el. Kihívások elé állították önmagukat, önállósodtak, sok-sok tapasztalatot szereztek, és ami a lényeg, bizonyítottak.
Szabó Andrea, tanár
