Mi a dunaszerdahelyi elődöntő első helyezettjeként vágtunk neki a versenynek, amely a 14-15. századi történelem témakörében tett próbára tudásunkat, kreativitásunkat. Izgultunk, és még a kocsiban is a jegyzeteket, könyveket bújtuk, hogy minél több apróságra rátaláljunk, így az utolsó pillanatban. Megérkeztünk… elsőnek, remélve, hogy nem az elsőkből lesznek az utolsók…:)
A verseny több mint 3 órán át zajlott. Érdekes feladatok követték egymást: pl. politikai lapba, ill. bulvárlapba kellett megírnunk egy-egy történelmi eseményt, vagy interjút kellett készítenünk valamelyik történelmi személyiséggel. És persze ismertetnünk kellett a házi feladatra készített címert és címeres levelet – megítélésünk szerint ez kiválóan sikerült, ezt a kedves olvasó meg is tekintheti a cikk mellékletében.
Az idei verseny témaköre a „Lovagkor Magyarországon“ volt, tehát a magyar történelem eseményeit az Árpád-ház kihalásától kezdve Luxemburgi Zsigmond halálával bezárólag taglalta. A döntőbe jutott csapatok kaptak egy „házi feladatot“ is: címeres levelet kellett írni és készíteni, amelyet a csapat valamelyik tagja kapott egy hőstettért. Csapatunk, a Dunautczay úgy döntött, hogy én kapjak címeres levelet, mégpedig a török elleni galambóci ütközetben véghezvitt dicső tettemért, amikor Rozgonyi István temesi ispánnal együtt megmentettem a török támadástól Zsigmond királyt, aki a címer mellé nekem még birtokbővítést is adományozott. Az első feladat abból állt, hogy ezeket a címeres leveleket kellett prezentálni a 3 tagú zsűrinek, melynek tagjai Simon Attila, Pelle István és Pomichal Richárd voltak.
A szünetben már nem izgultunk, vezettünk… bár a második fordulóban picit megijedtünk, mivel egy feladatot (a Ki kicsodát, amelytől a tanárnő a legjobban félt) elrontottunk. A végén, amikor kiírták az eredményeket, fellélegeztünk, mosolyogtunk, egymás nyakába borulva ujjongtunk, örültünk a győzelemnek! 8 ponttal előztük meg a holtversenyben második helyen végzett komáromi és dunaszerdahelyi csapatot. Győztes csapatunk tagjai: Cseri Tímea, Lelkes Viktória és Zilizi Kristóf, mindhárman gimnáziumunk III.A osztályába járunk, felkészítő tanárunk Kulcsár Mónika volt.
A vetélkedő eredményeinek kihirdetése előtt az udvardi művelődési központ nagytermében, ahol a verseny zajlott, megnyitották egy Kanadába szakadt magyar fafaragó művész kiállítását: a magyar történelemből vett témájú fafaragásokat a verseny után meg is tekintettük.
A díjkiosztó előtt volt a verseny helyszínén, az udvardi művelődési házban egy kiállításmegnyitó, melynek fő szónoka Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke volt. Vitéz Nagy János László felvidéki szobrász-fafaragó műveit méltatta. A művész 1945-ben született, majd az 50-es évek elején Kanadába emigrált, ahonnan feleségével néhány éve tért haza szülőfalujába, Ógyallára. A versenyzők által is megtekintett alkotásai közül kiemelném a vérszerződésről, a hadak útjáról, a 2. világháborús magyar hadsereg Don-kanyari katasztrófájáról, Horthy Miklós kassai bevonulásáról, az 56-os forradalomról és annak megtorlásáról, a trianoni traumáról, és végül, de nem utolsó sorban a kettős állampolgárságot érintő 2004-es sikertelen népszavazásról készült fafaragásokat.
Hazafelé nevettünk, fagyiztunk, felszabadultan beszélgettünk… csak azt sajnáltuk, hogy több forduló már nincsen. 
Lelkes Viktória