Iskolánk ebben a tanévben két csoporttal is bekapcsolódott a Krókusz Projektbe. Idén is megkíséreltünk tanulni a múlt hibáiból, valamint igyekeztünk toleranciát, más kultúrájú emberekhez való nyitott hozzáállást plántálni tanulóinkba. A történelem szeminaristák már korábban részt vettek egy négyrészes projektben, amely a pozsonyi zsidó örökséget kutatta. Ezután az alapiskola 8. osztályán volt a sor.
Novemberben elültettük a krókuszhagymákat, január végén megemlékeztünk a holokauszt nemzetközi emléknapjáról. Március elején kibújtak a krókuszok a föld alól, két héten belül virágba borultak, a 8.A-sokkal pedig családi történetek felkutatásába kezdtünk. A gyerekek riporterekké váltak, és otthon tollvégre kapták a szülőket és nagyszülőket. A feladat egyszerű, mégis izgalmas volt – képet kellett kapni a nagyszülők és a dédszülők gyermekkoráról. Olyan dolgokról kellett adatokat gyűjteni, hogy mikor születtek, hol éltek, milyenek voltak az életkörülményeik, jártak-e iskolába, milyen volt a környezet, ahol éltek, érintette-e őket valamilyen háborús konfliktus, történtek-e nagy változások a környezetükben. A kész beszámolókat a történelemórán az osztály előtt mindenki bemutatta. Megkeresték az elhangzott helyszíneket a térképen, és felírták az alapinformációkat a táblára.
A második feladat részeként rátértünk a zsidóság történetére, amely a legnagyobb 20. századi tragédiáját éppen akkor szenvedte el, amikor a gyerekek felmenői fiatal felnőttek vagy még kisgyerekek voltak. Tisztáztunk néhány fogalmat is, amelyek addig csak homályos értelemmel bírtak a nebulók számára.
Az utolsó foglalkozáson Schwartz József, a dunaszerdahelyi zsidó hitközség vezetője személyében vendéget fogadtunk. Sokan először találkoztak zsidó származású emberrel, és rögtön szabadon, kötöttségek nélkül kérdezhettek tőle. Schwartz úr elmesélte a gyerekeknek a zsidóság történetét Szlovákiában, majd kitért saját felmenőinek sorsára, ami talán a legtanulságosabb része volt a projektnek tanulóink számára.
A diákok saját szavaikkal így értékelték az elhangzottakat:
“Rossz belegondolni abba, hogy az ember szülei azt mondják, hogy “Este találkozunk!”, miközben ez volt az utolsó mondat, amit valaha tőlük hallott.” (Szűcs Erika)
“Azoknak a szerencsés embereknek, akik túlélték ezeket a táborokat, köszönhető, hogy betekintést kaptunk az ott történt embertelenségekre. Nekik köszönhetően vagyunk képesek emlékezni minden évben az eseményekre.” (Pollák Zoé)
Hubay Lili pedig ekképpen értékelt:
“Nekem nagyon tetszett ez a projekt, mivel sok új dolgot megtanultam. Szerintem a legérdekesebb az utolsó óra, Schwartz József előadása volt. Még elhallgattam volna egy ideig. Mindig érdekeltek ezek a dolgok, de még sosem tudtam ennyit róla, mint most. Az is érdekes volt, amikor a témához kapcsolódó szavak értelmét kellett megkeresni, mert sok új fogalmat tanultam meg. Ezeket a szavakat gyakran használta az előadó, szóval ebből a szempontból is jó volt, hogy ismertem a jelentésüket.”
A Krókusz Projekt idei utolsó programja a harmadikos gimnazisták látogatása lesz a szeredi holokauszt-emlékmúzeumban.
Borka László
