Az egész iskola ünnepi díszbe öltözött június 25-én, hogy méltóképpen búcsút vehessünk kilencedikeseinktől. A ballagás mindig kettős érzést hordoz: egyszerre az elválás pillanata és egy új életszakasz ígéretes kezdete.
A forró nyári nap ellenére a résztvevők figyelmesen, meghatódva hallgatták a beszédeket, amelyek felelevenítették az elmúlt évek emlékeit, a közösen megélt élményeket, valamint azokat az útravaló gondolatokat, amelyek elkísérik diákjainkat életük következő állomásai felé. E beszédek sorai között hol mosolyfakasztó, hol szívhez szóló gondolatok csendültek fel – éppen ezért érdemes ezekből a részletekből nyilvánosan is megosztani, hogy mindenki újra átélhesse e különleges nap hangulatát.
A szülők képviseletében Klacso János osztotta meg gondolatait, aki személyes hangvételű beszédében egyszerre idézte fel a kezdeteket és mutatott rá arra a tudásra, amelyet a diákok az évek során megszereztek:
„Amikor felkértek, hogy én mondjam a szülők nevében a beszédet, először arra gondoltam, elmondom, hogy mindig a szemem előtt marad, ahogy gyermekeink minden reggel kipirult arccal, csillogó szemmel indultak iskolába hatalmas tudásszomjjal újabb és újabb tananyagot meghódítani. De nem akarom, hogy a fiatalok kinevessenek, így inkább elvetettem ezt az ötletet.
Viszont amikor leültem összeállítani és lejegyzetelni a mondandómat, rájöttem, hogy sok olyan dolog és tudás van, aminek ti most a birtokában vagytok, és lehet nem is tudatosítjátok. Például én már ezt a szöveget sem tudtam kézzel leírni, mert görcsöt kapott a jobb tenyerem, nemhogy még el is tudjam magam után olvasni, amit írtam. Ugyanígy, ti még tudjátok, hogy a kovalens kötés nem a pulóverkészítéshez kell, hogy gyűrődéssel nem csak egy ruhakupac jöhet létre, hanem akár Kárpátok is, tudjátok, hova kell a kötőjelet tenni a csecsemőgondozó-képzés szóba, illetve tudjátok, hogy 1 joule az a munka, amelyet 1 newton nagyságú erő végez, ha a hatására a test az erő irányában 1 méter távolságra mozdul el… .
Életetek egy hosszú korszaka most lezárul és csak szorítani tudunk, hogy sikeresen vegyétek az előttetek álló akadályokat: a 2 hónap pihenést a nyári szünet alatt, majd az oktatási rendszer következő lépcsőfokát. Aki gimnáziumba megy, az szerezze meg a kellő tudást az egyetemi felvételihez, aki pedig szakmát tanul, az legyen ebben minél sikeresebb, hiszen nagy szükségünk van jó szakemberekre – ezt néhány sikertelen csempézési kísérlet, pár lámpaszerelés közben szerzett áramütés és egy mérgesen kidobott palacsintatészta után egyre inkább tudatosítom.”
A végzős diákok nevében Gelle András búcsúzott, visszatekintve az együtt töltött kilenc évre, amely során egy közösséggé formálódtak:
„Amikor kilenc évvel ezelőtt először léptük át az iskola kapuját, még nem tudtuk mekkora utazás veszi kezdetét. Kisgyerekek voltunk, akik alig látszottak ki a hatalmas iskolatáskák mögül. Kilenc év alatt rengeteg minden megváltozott. Nemcsak centikben nőttünk hatalmasat, hanem személyiségben is. Megtanultunk csapatban dolgozni, megtaláltuk a saját hangunkat, és ami a legfontosabb: egy zsibongó, néha kaotikus, de összetartó közösséggé váltunk.
Most már rengeteg közös emlék köt össze minket, amiket soha nem fogunk elfelejteni. Biztosan ti is emlékeztek az év végi angolórai piknikekre, a matekórákra, amiken akkor is tanultunk, amikor már nem kellett volna, és arra, amikor tavaly összefogtunk, és megnyertük az osztályok versenyét.
És persze ott voltak a kirándulások és a sulis programok is. Sosem felejtem el azt, amikor Terchován egy nap alatt megtettünk 42 000 lépést, és azt sem, amikor 40 fokban ugyanennyit gyalogoltunk a budapesti osztálykiránduláson. Ezek a pillanatok tettek minket azzá a csapattá, amivé mostanra váltunk.
Köszönjük tanárainknak a hihetetlen türelmet – tudjuk, hogy néha nem volt velünk egyszerű dolguk, és köszönjük, hogy akkor is hittek bennünk, amikor mi magunk sem. A sok év alatt nagyon széleskörű tudásra tettünk szert. Megtanultuk, hogy kell egyenleteket oldani, savat bázissal reagáltatni, mi az állítmány, és még azt is, hogy a 6,7 németül Sechs, Sieben.”
A beszédek méltó módon tükrözték az elmúlt évek közös munkáját, élményeit és eredményeit. Büszkék vagyunk végzős diákjainkra, és sok sikert kívánunk nekik a további tanulmányaikhoz és életútjukhoz!
