Amikor novemberben kigyúlnak az első karácsonyi fények, és a bevásárlóközpontok kirakatai is a közelgő ünnep pompájával ragyognak, mindannyiunk szívébe belopózik egy amolyan különleges várakozás. Megkezdődik a készülődés, a konyhákat belengi a frissen sült sütemények édes aromája, a lakásba lépve pedig átható fenyőillat fogad. Az év legszebb ünnepe mindössze karnyújtásnyira volt tőlünk a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban is, izgatottan számoltuk vissza a napokat, perceket: az utolsó dolgozatok és számonkérések után már csak egyetlen vágyunk volt – hazatérni a családunkhoz, szeretteinkhez.
Az ünnepi készülődés közepette azonban idén sem felejtettük el, hogy ami nekünk oly természetes és magától értetődő, az sokaknak távoli álom csupán, ezért a Diákönkormányzatunk által szervezett Duna utcás karácsony nem csak az önfeledt szórakozásról és vidámságról, hanem az önzetlen segítségnyújtásról és adakozásról is szólt. Hatalmas köszönet és hála a DÖK lelkes csapatának (és az összes segítőnknek), akik fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy az ünnep fénye másokhoz is eljusson.
„Ajándékot kapni jó, de adni, látván a szemekben felcsillanó örömöt, még jobb” – ezt a mottót követve gimnazista osztályaink lázas “dobozolásba” kezdtek. Megható volt látni, ahogy a jókai Jó Pásztor Háza Gyermekotthon lakói számára gyűltek az ajándékok, teltek meg, sőt, “túlcsordultak” a cipősdobozok, annyi mindent hoztak diákok és tanárok egyaránt. Minden csomagba került egy-egy kézzel írt üzenet is, pár kedves szó, egy darabka a szívünkből. És bár nem láthatjuk a 22 gyerkőc arcát, amikor a karácsonyfa alatt keresgélve kinyitják a nekik szánt csomagot, az ajándékokat személyesen szállítottuk el és helyeztük ama bizonyos fa alá. Az ajándékok szánját Csémi Máté István, IV.B osztályos DÖK-tagunk vezette, segítőként pedig mellé szegődtünk iskolánk igazgatónőjével, Prékop Máriával, Kulcsár Mónika igazgatóhelyettessel és nem utolsósorban Tepea Heiva Victoriával, diákönkormányzatunk elnökével, valamint Heiva édesanyjával. Az adakozásnak ezzel azonban még messze nem volt vége, a DÖK csapata ugyanis az “egy doboznyi mosoly” jótékonysági akción kívül még egy gyűjtést is megszervezett, az ebből befolyt pénzösszeggel pedig Ádámkának szereztek örömet diákönkormányzatunk angyalkái.
Nem karácsony a karácsony sütivásár, osztályok versenye vagy karácsonyi vetélkedő nélkül, így hát az utolsó iskolában töltött hét igazi karácsonyváró hangulatban telt. Díszbe borultak az osztálytermek, kiváltképp az ajtók és az ünnep nélkülözhetetlen részét képező karácsonyfák, melyek kreatív dekorációját öttagú zsűri pontozta. Az iskola folyosóin mézeskalács és egyéb karácsonyi finomságok illata csalogatta kis- és nagy diákjainkat a DÖK standjához, pénteken pedig búcsút intettünk a tanóráknak (legalábbis egy időre), igazi karácsonyváró programmal hangolódtunk az ünnepekre. Míg a tornaterem karácsonyi fényekben, a gimis évfolyamok karácsonyi színekben pompáztak: elsősöké volt a piros, a másodikosok kapták az aranyat, a harmadikosoké lett a zöld, végzős, negyedikes évfolyamunk pedig fehérben ragyogott, akár a mostanában nem túl gyakran látott havas táj.
Mielőtt azonban átadtuk volna magunkat az önfeledt szórakozásnak, az OZ Misie polgári társulás képviselőinek előadása emlékeztetett minket a hála fontosságára: a tanzániai missziós tevékenységükről készült filmkockák megmutatták, hogy a szeretet, szerencsére, ott is jelen van, ahol az ünnepek nem a bőség, gazdag ajándékok és jó ételek jegyében telnek. Ezt követően a diákoké volt a főszerep. Az ügyességi feladat után, mely ezúttal, alkalomhoz illően, egy mézeskalácsevő-verseny volt, a tavaly már fergeteges sikert aratott improvizációs feladattal kacagtatták meg az osztályok képviselői nemcsak a zsűrit, hanem az egész nézőközönséget. Nem hiányozhatott azonban a karácsonyi Kahoot sem, melyben, többek közt, kiderült az is, mi a III.B-s Levink kedvenc karácsonyi filmje, végezetül pedig az egyes évfolyamok dalos pacsirtái brillírozhattak a karácsonyi karaoken belül. A közös ünneplést az év utolsó osztályfőnöki órája zárta, majd kiürültek az osztálytermek, csendbe burkolóztak iskolánk folyosói.
Fáradtan ugyan, de mosolyogva mehettünk a megérdemelt téli szünetre. Jó volt együtt várni, közösen megélni a szeretet és a béke ünnepét, segíteni a rászorulóknak, mosolyt csalni a diákok és a tanárok arcára egyaránt. Boldog karácsonyi ünnepeket, szeretetben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves “duccásnak” és nem “duccásnak”!
Szabó Andrea, DÖK-koordinátor
