Szombaton, december 12-én zajlott a Kantár Csaba emlékére rendezett írótalálkozó és a díjátadás Szímőn. Ám fontos kérdés: hogyan is kapcsolódik ez a rangos esemény egy 15 éves gimnazista lány életéhez?
Egyik este egy kedves ismerősömtől meghívót kaptam erre a rendezvényre. Először nem hittem a szememnek, aztán amikor kezdtem felfogni, milyen óriási megtiszteltetés ért, azonnal konzultálni kezdtem tanárnőmmel, Kulcsár Mónikával és a rendezvény szervezőjével, Kantár Évával, hiszen lassan tudatosítottam, hogy milyen hatalmas esély adatott meg nekem: bemutathatom műveimet a közönségnek. Egy álom vált valóra ezzel, úgy éreztem: volt miért írnom. Ám a nagy boldogság közepette eszembe jutott, hogy igazából fogalmam sincs, ki volt Kantár Csaba. Utánaolvastam, és nem bírtam abbahagyni a csodálkozást. Hogy lehet, hogy olyan fantasztikus emberről, mint amilyen Csaba volt – csodálatos elme s jó író – eddig még nem hallottam? Számomra abban a pillanatban nyilvánvaló lett, hogy igazi példaképként szolgálhat nemcsak nekem, hanem akár az összes felvidéki fiatalnak is.
Visszatérve a találkozóhoz: össze kellett állítani egy műsort saját írásokból, és életrajzot kellett írni, hogy be tudjanak mutatni. Miután ezt elküldtem, izgatottan készülődtem a műsorra.
Aztán ott ültünk Szímőn a Károlyi-házban a többi fiatal íróval, s arra vártunk, hogy előadhassuk műveinket. Amikor sorra kerültem, hatalmas kő esett le a szívemről. Csak a közönség létezett számomra.
Köszönöm Kantár Évának a lehetőséget, hogy bemutatkozhattam az ottani közönség előtt, felejthetetlen marad számomra az a szombat délután!
Ziff Stella
