Június 25-én, hétfőn két autóbusszal vitték le a versenyző diákokat Pannonhalmára. Vacsora után egy helyi bencés atya orgonakoncertjét hallgattuk meg, majd az esti ismerkedés következett Bajnóczi Gábor tanár úr szervezésében. Másnap a „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…”című rövidke filmet néztük meg, mely betekintést nyújt a bencés szerzetesek mindennapi életébe. Ezután Simon László vezetésével megtekintettük az Apátságot. Délután négytől Kajár Lilla vezetésével borkóstolóra mentünk a Pincészetbe. Vacsora után Várszegi Asztrik főapát úr előadását hallgattuk meg az Asztrik-teremben, melyben bemutatta a bencés monostor történetét dióhéjban Géza fejedelemtől, vagyis a kezdetektől egészen napjainkig. 27-én délelőtt megnéztük a Millenniumi Emlékművet. Mielőtt Pannonhalmától búcsút vettünk volna, még tettünk egy sétát az arborétumban, ahol megcsodáltuk az illatos francia és angol levendulákat, betekintettünk a levendulalepárlóba. Következő állomásunk Bábolna volt, ott megtekintettük a kanca- és ménistállókat, lovakat kedvünk szerint simogathattunk, láttuk a lovardát, kocsimúzeumot. 14 órától lovasbemutatón lehettünk jelen, végül kisétakocsikáztunk az arborétumba és a Csikótelepre. Csütörtökön még Bábolnán megtekintettük a lovasmúzeumot, végül kipróbálhattuk a futószáras lovaglást. Ebéd után Zircet érintve Bakonybélen megálltunk a monostorban, ahol szintén bencések élnek. Tettünk egy sétát az arborétumban, vettünk levendula ízű csokit, majd továbbutaztunk a királynék városába, Veszprémbe. A pénteki programban szerepelt a Herendi Porcelánmanufaktúra megtekintése. Megtudtuk, hogy a porcelánmanufaktúrának saját szakiskolája van. Mi is készítettünk porcelánból rózsát. Ebéd után továbbutaztunk Tihanyba, ahol a Bencés Apátságot tekintettük meg. Innen tovább vettük utunkat Balatonfüredre, a Kisfaludy Strandra. Itt elbúcsúzott tőlünk a főszervező tanár úr. Veszprémben a vacsora után a pápai csapattal és tanárnőjükkel, Goór Judittal külön programot szerveztünk: a Gizella- udvarban kiváló számokat játszó élőzenére bukkantunk, még táncra is perdültünk. Sajnáltuk, hogy Kulcsár Mónika felkészítő tanárnőnk és osztályfőnökünk nem tudott részt venni ezen a kiránduláson. Ez volt számunkra az utolsó jutalomtábor, ez a tény kissé elszomorított mindannyiunkat, de a sok a történelmi verseny, a közös felkészülések maradandó nyomot hagytak emlékezetünkben.
Zilizi Kristóf