Egy hatéves gyermek még önfeledten játszik, kedvvel megy az óvodába, egyre kevésbé szereti a délutáni alvást, s jó esetben egyre többet emlegeti az iskolát. Ő még nem tudja, milyen nagy fordulatot vesz az élete a szeptemberi iskolakezdéssel. De nemcsak az ő életében fognak hamarosan bekövetkezni nagy változások, hanem az egész családéban. A felnőttek, a szülők ezt pontosan tudják, és egy csomó félelem, kétely, kérdés merül fel elsősorban bennük egyrészt az iskolaválasztással, másrészt az iskolába történő belépéssel kapcsolatban. Ez egy várakozással teli időszak, amelyet nem az aggodalmaknak kellene meghatározniuk, hanem békés, nyugodt rá- és felkészülésnek, egy másik életszakaszba történő átlépésnek. Amit nem ismerünk, attól tartunk, misztifikáljuk, olykor ködösítjük, legendákat szövünk köré.
Világjárvány ide, covid oda, az alapiskola nyílt napjáról nem voltunk hajlandóak lemondani. Már csak azért sem, hogy ezeket a félelmeket eloszlassuk. Tudtuk, a szülők és persze az iskolába készülő hatévesek részére is fontos, hogy benézhessenek, beleshessenek abba az iskolába, amely akár 13 évig is második otthonukká válhat. Nem mindegy, milyen kép alakul ki arról az oktatási intézményről, amelynek a szülők bizalmat szavaznak, s mely mellett döntenek gyermekük számára. Személyesen jelen szituációban nem tudtuk fogadni a leendő elsőseinket, azok szüleit, nagyszüleit, de az online tér kínálta lehetőségeket nem vetettük el, és 2021. április 8-ára a számítógépeik képernyői elé szegeztük a szülőt, a gyermeket, miután egy regisztáción keresztül jelezték nekünk, érdeklődnek a pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű és Gimnázium iránt. Izgatottság jellemezte mindkét térfelet: a szervező pedagógusokét és szakemberekét, ill. a szülőkét is. A legbátrabbak vállalták a kamerájuk bekapcsolását is, megmutatták arcukkal együtt otthonuk egy szeletét is.
Nem sokkal délután négy után elindult a képernyőn egy félperces üzenet Pék Judit tanítónő tolmácsolásában arról, miért éppen magyar iskolába írassák a szülők gyermeküket. Mert ott nincs szorongás attól, hogy nem értené a gyermek, amit mondanak neki, önfeledt, felszabadult lehet. Morvay Katalin igazgatónő a jelenlévők szívélyes üdvözlése után a bevezetőjében képzeletben elkísérte a szülőket az iskola épületében, bemutatva nem csupán az eszközöket, a felszereltséget, amivel rendelkezünk, hanem elsősorban a szakmaiságot, felkészültséget, rátermettséget, otthonosságot, mely jellemzi a tanulókkal foglalkozó pedagógusok, szakemberek, nevelők munkáját. Három kiselőadással készültek a kollégák. Horák Katalin iskolapszichológus az iskolaérettség 4 szintjének jellemzőin keresztül figyelmeztetett, hogy mindez nem összekeverendő az iskolai alkalmasság fogalmával. Az inkluzív (segítő) szakcsoport vezetője, Kása Ildikó speciális pedagógus és a csoport másik tagja, Bottyán Nikolett, jelenleg pedagógiai asszisztens, szeptembertől speciális pedagógus, a tanulási zavarokról, nehézségekről, azok kezelési lehetőségeiről beszéltek, megnyugtatva azért a szülőket, hogy iskolánkban egy egész csapat szakember áll a rendelkezésre, figyelik a tanulókat, s már az első tüneteknél jeleznek a szülőknek, megkezdik a fejlesztést, mert az idő ebben az esetben is nagy úr, a korai fejlesztés egy csomó részképességhiányra gyógyírt jelent, de a család, a szülő szerepe, együttműködése elengedhetetlen a jó eredmény elérésében. A minielőadások sorát Pék Judit pedagógus, a módszertani bizottság vezetője zárta, aki egyenest a gyermekeket szólította meg, átvedlett Jutka nénivé, oda is csalogatta a képernyőkhöz őket, az ő nyelvükön mutatta be azt a munkát, amely az alsó tagozaton folyik, melybe nemcsak a tanulás, hanem a szakköri tevékenységek, a délutáni napközis foglalkozások, a versenyek, a programok is beletartoznak, és teszik színessé, vonzóvá a tanévet. Mi nem felejtjük, és Malala Yousafzai gondolataival teljesen egyetértünk: egy könyv, egy toll, egy gyerek, egy tanár megváltoztatja a világot.
A nyílt napi program innentől kezdve interaktívvá vált, mert a szülők bekapcsolódhattak, kérdezhettek, hozzászólhattak, véleményt nyilváníthattak. Nem is kellett sokukat biztatnunk, jöttek a kérdések, a jelenlévő pedagógusoktól, szakemberektől pedig a válaszok, amelyek bizonyára kielégítették őket, mert nemcsak a gimnázium online nyílt napján hangzott el az egyik szülő szájából, hanem itt is: ha most lennék hatéves, nagyon szeretnék az iskolájukba járni. Ettől szívet melengetőbb dicséretek már csak azon szülők (köztük szlovák anyanyelvű anyuka is) mondatai voltak, akik jelezték maximális elégedettségüket a tanító nénik munkájával, mert gyermekeik miattuk szeretnek iskolánkba járni, miattuk lépik át boldogan nap mint nap az iskola küszöbét.
Kedves Szülők, most már Önökön a sor: gyermekük sorsa, jövője az Önök kezében van, az iskolaválasztással akár egy életre szóló döntést is hoz(hat)nak! Ne feledjék: az anyanyelv öröklött vagyonunk. Ahogy kerítést vonunk a házunk köré, ahogy zárat teszünk az ajtóra, ahogy bankban helyezzük el megtakarított pénzünket, ahogy a garázsba állunk be kocsinkkal, az anyanyelvünket miért ne óvnánk? A magyar nyelv számára az anyanyelvi oktatás jelenti a maximális és egyetlen védelmet. Nem döntés kérdése: a magyar anyanyelvű gyermek helye magyar iskolában van.
Iró Erzsébet, igazgatóhelyettes
