Nekem sok vers tetszik, de az idén valahogy különösen nagy hatással volt rám Janus Pannonius: Pannónia dicsérete című verse. Mégpedig azért, mert ennek hála tovább fejleszthettem én is versírói tudásomat, így ismertem meg az időmértékes verselést. Ezt a disztichont azonban az elején egyáltalán nem szerettem, amikor magyaron elolvastuk, röhögtem rajta, és amikor a tanár bejelentette, hogy meg kell tanulni fejből, szó szerint ott hüledeztem, hogy azt hogyan. Emlékszem, milyen nehezen sikerült megjegyeznem azt a négy sort.
Janus Pannonius: Pannónia dicsérete
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!