Szeged, Arad, Világos és Szabadka, kérdőívek, történelem, kultúra és új barátságok. A „Three Corners – One Friendship” V4-es projekt első, ötnapos találkozója jóval többet adott a résztvevő diákoknak egy hagyományos tanulmányútnál: három országban vizsgálták meg, mit jelent a határ közelében élni, miközben közös történelmünk és kulturális örökségünk számos állomását is felkeresték.
Hosszú és viszontagságos utazás után érkezett meg diákcsoportunk Szegedre, ahol a program első estéjén még a kikapcsolódásé volt a főszerep. A bowlingpályán gyorsan kiderült, hogy a közös játék remekül oldja az utazás fáradalmait, és arra is tökéletes, hogy a résztvevők közelebb kerüljenek egymáshoz. Másnaptól azonban már teljes lendülettel megkezdődött a munka.
A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban szívélyes fogadtatás várta a csoportot. A kölcsönös ajándékcsere után a diákok tanáraik segítségével összeállították azt a kérdőívet, amely a következő napok terepmunkájának alapját jelentette. Arra keresték a választ, hogyan élik meg az emberek mindennapjaikat a határok közelében, milyen előnyöket és hátrányokat jelent számukra ez a sajátos földrajzi helyzet. Az első válaszokat Szeged utcáin gyűjtötték össze a kisebb csoportokban dolgozó fiatalok. A nap azonban nemcsak kutatással telt: a szegedi zsinagógában tartalmas tárlatvezetés segítségével ismerkedtek a zsidó hagyományokkal és a holokauszt történetével is.
Ugyanazok a kérdések, más-más határok
A következő nap már Magyarország határain túl folytatódott. Aradon és környékén a diákok ismét elővették kérdőíveiket, és az ott élőket kérdezték arról, miként befolyásolja életüket a határ közelsége. Így a projekt egyik legizgalmasabb eleme is megvalósulhatott: ugyanazokra a kérdésekre három különböző országban keresték a válaszokat. A terepmunka után a történelem vette át a főszerepet. A csoport a szegedi diákokkal közösen helyezte el koszorúját az aradi vértanúk emlékhelyén, majd Világos felé vette az irányt. A Bohus-kastélytól indulva a résztvevők felkapaszkodtak a világosi várhoz, ahonnan letekinthettek arra a vidékre, amely az 1848–49-es szabadságharc utolsó napjainak egyik legfontosabb helyszíne. A történelem ezen a napon valóban kilépett a tankönyvek lapjai közül. Ráadásul a diákok egy régi magyar mondás eredetének is utánajárhattak: az út során az is kiderült, hogyan került Kukutyin és a zabhegyezés a magyar szóláskincsbe.
Szabadka: Kosztolányi, szecesszió és terepmunka
A negyedik nap újabb országot hozott: ezúttal vonattal indult a csapat a vajdasági Szabadkára. A kérdőíves kutatás itt sem maradhatott el, így a Szegeden és Aradon feltett kérdésekre már a szabadkai járókelőktől is érkeztek válaszok. A város kulturális örökségével való találkozás különösen gazdag programot kínált. A résztvevők felkeresték a Kosztolányi Dezső-emlékszobát a költő egykori gimnáziumában, és egyik versének felidézésével tisztelegtek a város híres szülötte előtt. A napból természetesen a gasztronómia sem maradhatott ki, így a csapat megkóstolta a régió jellegzetes ćevapčići ételét is. A délutáni városnézés során Szabadka látványos szecessziós épületei kerültek középpontba. A városháza impozáns tanácsterme és a szabadkai zsinagóga egyaránt maradandó élményt jelentett. Még az időjárás is kegyes volt a társasághoz: az eső csak akkor eredt el, amikor mindenki felszállt a Szegedre visszainduló vonatra.
A közelmúlt történelmétől a decemberi viszontlátásig
Az ötnapos találkozó utolsó napján ismét a történelem került előtérbe, ezúttal a 20. század második felének eseményei. Hódmezővásárhelyen az Emlékpontban a kommunista diktatúra és az 1945 utáni időszak világával ismerkedtek a diákok, Szegeden pedig a Pártkontroll kiállítás engedett betekintést az egykori állampárt működésének mindennapjaiba. A fiatalok számára a korabeli írógép bizonyult az egyik legizgalmasabb tárgynak, amelyet természetesen ki is próbáltak. Az öt nap végére pedig világossá vált, hogy a Three Corners – One Friendship cím nem csupán jól hangzó projektelnevezés. A résztvevők három országban jártak, határokat léptek át, embereket kérdeztek meg, közös történelmi és kulturális emlékhelyeket fedeztek fel, és közben megtapasztalták, hogy a határ egyszerre lehet választóvonal és találkozási pont. A szegedi búcsú ezért korántsem jelentette a közös munka végét. A történet december elején Pozsonyban folytatódik, ahol ismét találkoznak a projekt résztvevői.
Három ország, számtalan élmény, új ismeretek és egy erősödő barátság. Talán éppen ez a „Three Corners – One Friendship” legfontosabb eredménye: megmutatni a fiataloknak, hogy a határok térképeken választanak el bennünket, az együtt gondolkodás azonban képes összekötni.
Marták Zsolt és Borka László, projektvezető tanárok
