Hogy mi az a mentorprogram? Fő célja, hogy a mentorok – pártfogók segítséget nyújtsanak diáktársaiknak a beilleszkedésben, az iskola nyújtotta lehetőségek kiaknázásában és nem utolsósorban az előttük álló feladatok sikeres teljesítésében. Ez a támogatás heti rendszerességgel a mentorórákon belül valósul meg.
Intézményünk személyközpontúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén is folytatódik az immár hagyománynak tekinthető kezdeményezés. Október 12-én 9 lelkes elsős gimnazista diák jelent meg az iskola relaxációs termében, ahol az idei mentorok képzése zajlott.
Vessünk pár pillantást a tréning programjára! A délelőtt első részében Kovács Katalin gyógypedagógus foglalkozott a jövendő mentorokkal. Rövid bemutatkozással kezdtük, s ezt követte egy kis reggeli torna, hogy mindenki lendületesen tudjon munkához látni. Fontosnak tartjuk azt, hogy ne csak beszéljünk mentorainknak társaik nehézségeiről, hanem az elméleti információk mellett személyes tapasztalatokkal tudjuk bővíteni tudásukat. Ennek érdekében három olyan érzékenyítő feladattal készültünk, amelyek erre lehetőséget biztosítanak. A gyakorlatok teljesítését követően a diákok megosztották egymással tapasztalataikat, öröm volt látni és hallani, mennyire empatikus, érzékeny, figyelmes és segítőkész csapat jött létre.
Ezt követően a tanulási zavarokról tartottunk egy rövid előadást, amelyben mindennapi élethelyzeteken keresztül próbáltuk bemutatni ezeket a problémákat, nehézségeket. Így lehetőség nyílt a közös ötletelésre is. Ennek segítségével a diákok is valós képet kaphattak arról, hogyan is nézhet ki ez a gyakorlatban, illetve milyen nehézségekkel kell társaiknak a hétköznapokban szembesülniük. Miután ez a témakör lezárult, két csapatra osztottuk a diákokat, és megkértük őket, hogy az egyik csapat a gyakori ADHD és ADD diagnózisokról, a másik pedig az autizmusról gyűjtsön össze hasznos információkat, és ezeket egy prezentáció keretén belül ismertesse. A csapatok lelkesen láttak neki a feladatnak, aminek meg is lett a gyümölcse. Ezúttal mi hallgattuk a diákok előadását, és igyekeztünk azt saját tapasztalatainkkal bővíteni, kiegészíteni.
A képzést Rákóczi Mária iskolapszichológus folytatta, aki a stresszről, a szorongásról és a depresszióról adott át információkat a diákoknak. Mindezt különféle gyakorlatokkal színesítette, amelyek által a tanulók sokkal nagyobb betekintést nyerhettek az adott területekbe.
Az előadás után arra kértük a jelenlevőket, hogy az együtt átélt élmények lezárásaként írják le egy papírra, hogy mi az, ami motiválta őket a jelentkezésre, miért szerettek volna a részesei lenni ennek a programnak.
A napot egy hálakörrel zártuk, s ekkor mindenki köszönetet mondott a csoport valamely tagjának egy adott dologért, akár gesztusért, amiért úgy érezte, hogy hálával tartozik a másiknak. A délelőttöt egy jó hangulatban, élénk beszélgetés közepette eltöltött közös ebéddel fejeztük be.
Ferenczi Anna Dominika, Šillo Klára (I.A), Bognár Emília, Csörgő Emese Alíz, Frigula Bianka, István Kamilla, Kiss Noémi, Németh Réka, Simon Gréta, Visnyai Vivien (I.B) – iskolánk pedig Nektek tartozik hálával, hogy lelkesen és nagylelkűen vállaltátok e nemes feladatot! Köszönjük, sikeres munkát kívánunk, végezzétek úgy, hogy pártfogoltjaitoktól az együtt töltött idő végeztével örömmel és elégedetten búcsúzzatok el!
Kovács Katalin, gyógypedagógus