A különleges helyzet rendhagyó megoldásokat követel. A több mint egy éve tartó pandémia számtalan ilyen nem hagyományos kihívás elé állított minket. Ami viszont június 4-en zajlott gimnáziumunkban, az már remélhetőleg a normális, világjárvány előtti kerékvágásba való visszatérés „előszele”, hiszen a Gaudeamus igitur hangzott a folyosókon: elballagott iskolánk két végzős osztálya.
Az ünnepnap forgatókönyvét azért még a járványhelyzet szabályai írták: a vendégek nem jöhettek be az iskola épületébe, a harmadikosaink által rövid idő alatt, de nagyon ötletesen és rengeteg kreativitással előkészített osztályokat így csak fényképen látják majd, ugyanúgy, mint az iskola folyosóján a többi diák sorfala között MTAG-logós arcmaszkban végigvonuló végzőseinket. Ez az ünnepi alkalom egyébként az ő számukra „kettő az egyben” volt, mivel a szokásos, ballagást megelőző osztályfőnöki órán kívül még egy órát töltöttek osztályukban, ezen az osztályfőnökök, Kulcsár Mónika és Popély Andrea Morvay Katalin igazgatónő társaságában átadták nekik a negyedikes és az érettségi bizonyítványt, valamint a magyar állam ajándékcsomagját, amelyet ballagásakor a Kárpát-medence minden végzős diákja megkapott. Vajon lehetett volna-e ehhez a szép aktushoz jobb napot választani, mint az összetartozás napját? – jegyezte meg az igazgatónő, amikor ismertette a csomag tartalmát.
Az utolsó osztályfőnöki órán már nem is próbáltuk visszatartani kicsorduló könnyeinket, és hiába szerettük volna késleltetni azt a pillanatot, amikor székünkről felállva befejeződik számunkra osztálybéli életünk, ugyanis megszólalt az utolsó csengetés. Amikor pedig ballagó menetünk leért iskolánk udvarára, akkor fogalmazódott meg bennünk, mennyire helyes döntés volt, hogy ballagásunkat egy hónappal később tartottuk meg: ott álltak ugyanis meghatottan negyedikeseink szülei és hozzátartozói, akik nem láthatták gyermeküket a szalagavatón, nem kellett őket támogatniuk lelkileg életük első nagy vizsgájára készülve, nem izgulhattak értük az érettségin segédkezve… Kimaradtak gyermekeikkel együtt ők is sok mindenből. De most látták őket a ballagás csodálatos ünnepén, mivel a pozsonyi járványhelyzet most már lehetővé tette személyes jelenlétüket. Talán egy ballagáson se csillogott ennyi könny diák, szülő, tanár szemében…
A negyedikesek nevében Csölle Krisztián köszönt el az alma matertől, a harmadikosok búcsúztató, közös emlékeket felidéző szavait Bartoš Roland tolmácsolta. A szülők meghatottságát, büszkeségét és köszönetét Bolemant Éva szájából hallottuk, majd Morvay Katalin igazgatónő ünnepi beszéde idézte fel e két különleges osztály négy évét, amely a ballagással, és nem az értettségi vizsgával fejeződött be. Ezért volt nagyon helyénvaló és kifejező a Leonardo da Vinci-idézet, amellyel az igazgatónő útjukra engedte végzőseinket: „Az akadályok nem törhetnek össze. A komoly eltökéltség előtt minden akadály leomlik. Aki egy csillagra függeszti a tekintetét, az nem változtat szándékain”.
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni” – ezt a gondolatot pedig a szülők nevében Bolemant Éva tette ballagó negyedikeseink tarisznyájába. Mi sem tudunk mást mondani: drága Gyermekeink, kezdjetek el élni okosan, megfontoltan, bátran, sikeresen immár a Duna utca falain kívül, magatokban megőrizve mindazt, amit nálunk tanultatok. Nagyon büszkék vagyunk Rátok, általatok is jobb, sikeresebb, elismertebb lett a hetvenéves iskola a Duna utcán! Köszönjük, hogy a diákjaink voltatok!
Kulcsár Mónika, osztályfőnök
