Az évente megrendezett Duna Utcai Environmentális és Egészségügyi Napok keretében az utolsó, harmadik napon a szervezők általában fantasztikus tanulmányi úttal lepik meg a rendezvény résztvevőit. Idén a csejtei várra, illetve Milan Rastislav Štefánik emlékművére esett a választásuk.
Mikor végre Csejtére értünk, megörültünk – mivel már nagyon zsibbadtak a végtagjaink -, ám túl hamar ittunk a medve bőrére. A tanár úr „elfelejtette” megmondani, hogy meg kell másznunk egy kisebb Mount Everestet ahhoz, hogy lássuk a várromot. Egy kis izomerősítés után, amely kb. 25 percig tartott, felértünk, akkorra az állunk már az erdő földes, növényekkel tarkított ösvényét súrolta. A kilátás viszont kimondhatatlanul szép volt. Kaptunk egy kis időt fotózásra, majd beléptünk a vár területére, ahol egykor a híres úrnő, Báthory Erzsébet élte mindennapjait, aki a legenda szerint – melyet mindenki ismer szerintem – fiatal szűz lányok vérét használta arra, hogy önmagát szépítse. Reméltem, hogy mi is szebbek leszünk, már csak a túra miatt is! A kilátás tehát mindent vitt, de a vár is nagy élmény volt! Ezután lassan visszatértünk a faluba, tartottunk egy rövid „technikai” szünetet, aztán folytattuk utunkat az emlékműhöz. Gyorsan felbaktattunk, fotózkodtunk, felmásztunk minden magasabb pontra a még csodásabb panoráma érdekében, majd visszaültünk a buszba, s utunk Pozsony belvárosába vezetett, az iskolához.
Emlékezetes nap volt, kíváncsian várom, mit találnak ki jövőre. Köszönöm szépen a diákok nevében is Marták tanár úrnak, Berta és Králik tanárnőknek a remek szervezést s az erőfeszítést, hogy a fiatal nemzedéket hozzásegítsék ahhoz, hogy környezettudatosan gondolkodjon és tegyen valamit az ember túléléséért bolygónkon, a Földön.
Ziff Stella I.A
