Amikor szeptemberben megtartottuk a Diákönkormányzat (DÖK) első ülését, sejtettük ugyan, hogy a tavalyi hagyományteremtő, rendkívüli sikernek örvendő Diáknapot a különböző járványügyi rendelkezések és szigorítások miatt nem fogjuk tudni megismételni, reménykedtünk viszont abban, hogy bizonyos módosításokkal, de megvalósítható lesz az iskola falain belül. Sajnos nem így alakult…
Bezár a bazár
Alig szoktuk meg, hogy ismét osztálytermekben, teljes fizikai valónkban kapcsolódunk be a tanítási folyamatba, illetve hogy szemükről, hajviseletükről, hangjukról azonosítjuk be a Duna utca nagy családjához frissen csatlakozó elsős gimnazistákat, ismét a számítógép képernyői elé kényszerültünk.
Nincs diák, nincs Diáknap?
Az az eshetőség, hogy búcsút mondjunk a diákok által diáktársaiknak szervezett programoknak, eszünkbe sem jutott. Diáknap igenis lesz, csak egy kicsit másképp! A DÖK lelkes, régi és új tagjai összedugták a fejüket, természetesen csak a virtuális térben, és kezdetét vette az ötletelés. Az első online megbeszélést követte a második, majd a harmadik, és készen is állt a nagy terv – Virtuális Diáknapot tartunk!
Válassz egy szobát, és érezd jól magad!
Egyik legnagyobb félelmünk természetesen az volt, hogy a technika cserbenhagy minket, ráadásul egy új Google Meet-es bővítményt is most próbáltunk ki először nagyban, 127 diákkal. Örömmel jelentem: működött. A két tanítási órára betervezett programokra mindenki előre jelentkezhetett, így míg az egyik online szobában készült a vegán és a klasszikus amerikai palacsinta, a másikban karácsonyra hangolódva kézműveskedtek. Az irodalom és az olvasás szerelmesei kedvenc szerzőikről, könyveikről beszélgettek, míg a filmművészet kedvelői egy virtuális filmajánlón vehettek részt. Nem maradhatott el azonban a test módszeres átmozgatása sem, hiszen ezekben a hetekben, hónapokban sajnos sokkal többet görnyedünk a számítógép előtt, mint az egészséges lenne. A sportedzők szerepét nemcsak a DÖK képviselői, hanem iskolánk tanárai is bevállalták, így ki-ki kedve szerint erősíthetett, jógázhatott, illetve növelhette a pulzusszámát egy izzasztó kardioedzés keretén belül.
És a reflexiók?
A Virtuális Diáknap technikai hátterét biztosító Tóth Tiboron kívül Morvay Katalin igazgatónőnek és Kulcsár Mónikának, a gimnázium igazgatóhelyettesének volt lehetőségük arra, hogy a Diáknap virtuális nappalijából bekukkantsanak az egyes szobákba. Mit érzékelt az ott uralkodó hangulatból, szorgoskodásból, beszélgetésekből Kulcsár Mónika?
„Leonka két ujja köré pamut tekeredik, készül a karácsonyfadísz; Bálint profikra jellemző kérdezőtechnikával és empátiával tudakolja diáktársaitól, vajon miért kellene szeretnie azt a filmet, amely eddig elkerülte a figyelmét; Rebeka ügyes ötlettel a szoba csetablakába felíratja az éppen megszólaló diákkal kedvenc könyvének szerzőjét és címét, míg az lelkesen beszél az olvasmányélményéről; Anna és Emese már a palacsintatésztát keverik, szinte az illatokat is érzem… A virtuális foglalkozások ilyen és hasonló mozaikdarabkáiba botlottunk Morvay Katalin igazgatónővel, amikor beköszöntünk minden szobába az első órán. Én személy szerint – egész biztosan “szakmai ártalomból” – az óra végén a könyvajánló csapatban ragadtam, ahol megszívlelendő tanácsokat is felvonultató tartalmas beszélgetés alakult ki arról, hogy vajon korszerű-e a kötelező olvasmányok aktuális listája… A második órán Laurka, Tomi, valamint Urban és Kudlicska tanár úr lendületes óráját nézve már a gép előtt is emelkedett a pulzusszámom, Demcsák tanárnő jógagyakorlataitól viszont megnyugodott a légzésem. És hogy mi volt ebben diáknapban a legnagyszerűbb? Hadd idézzem kedves volt kolléganőnk szavait, aki virtuális diáknapunk hírét a szociális hálón megtalálva a következőt üzente nekünk: “Szuper, hogy próbáljátok az aktuális helyzetből is kihozni a legtöbbet, megtalálni a lehetőséget a kapcsolódásra, amilyen módon ez most lehetséges! Nem kifogásokat, hanem megoldásokat kerestek és találtok!” Ennél jobban nehéz lenne megfogalmazni a szándékot, amely ezt a diáknapi programot ihlette.”
Hatalmas köszönet és taps jár a Diákönkormányzat minden egyes tagjának, amiért állták a sarat, és rendületlenül küzdötték le a váratlan akadályokat. Zárszóként pedig következzen néhány gondolat a DÖK képviselőitől:
„A Diáknap idén kicsit más formában, de azért megvalósult. Új kihívás előtt álltunk, de szerintem ezzel is remekül megbirkóztunk. Én még sosem edzettem ilyen korán, nem beszélve arról, hogy egy nappalit kellett felszabadítani hozzá. El sem tudtam képzelni eddig, mennyire nehéz lehet a tanárainknak 45 percen át folyamatosan beszélni, általában magukkal és egy számítógéppel. Ennek ellenére azt hiszem, hogy bár kicsit lihegve, de sikerült teljesítenünk azt, amit a diákok elvártak.” (Zeman Tamás, IV.A)
„Az elején nagy csalódás volt, mikor szembesülnöm kellett azzal, hogy életem első duccás diáknapját nem élhetem meg a jelenlegi helyzet miatt. Viszont a DÖK csapata ezt az akadályt is leküzdötte, hiszen együtt valami egészen különlegeset sikerült alkotnunk. Hatalmas élmény volt számomra ez a két tanítási óra, de remélem, jövőre nem csak virtuálisan kerülhet sor a diáknapi programokra.” (Gőgh Leona, I.B)
„Sajnos a csoportos foglalkozások és a mozgási lehetőség igencsak limitált ebben a vészterhes időszakban, ezért is próbáltuk a kettőt ötvözni egy virtuális kardioedzés keretén belül. Az izzasztó, húszperces mozgás nagy adag kitartást és elszántságot igényelt, mivel az egész testet átmozgató gyakorlatok igencsak megterhelőnek bizonyultak, a résztvevők mégis bátran álltak elébe.” (Szolcsányi Laura, III.A)
„Nagy örömömre szép számban összegyűltünk a filmajánlós órán. A beszélgetés így igazán sokoldalú volt, mindenki beszámolhatott kedvenc filmjeiről, és még az én listám is kibővült. Népszerű választások voltak a Marvel-moziverzum és a Harry Potter-filmek, az Avatar, valamint Nolan és Tarantino alkotásai is.” (Kiss Bálint Béla, I.A)
Szabó Andrea, DÖK-koordinátor
