A mai tizenévesek szülei kamasz-, ill. fiatalkoruk egy részét még egy másik társadalmi rendszerben élték, nevezetesen a csehszlovák kommunista – szocialista korszak utolsó évtizedeiben. 2014. november 17-én 25 éve annak, hogy a rendszer bukása elkezdődött, s hamarosan be is fejeződött. Ez a korszak a mai fiatalok számára már történelem, sok mindent nem is értenek, ha a szüleik, nagyszüleik valamire utalnak ebből az időszakból. Hogy lehetett számítógép, internet, mobiltelefon nélkül élni? Mi az a bakelitlemez, írógép, lemezjátszó, diavetítő, tárcsázós telefonkészülék, pionír-egyenruha, iskolaköpeny stb.? A magyar-történelem tantárgybizottság tagjai még augusztus végén úgy döntöttek, hogy e korszak hangulatából valamit „visszahoznak“ diákjaiknak. Az ötletelést tettek követték, s 2014. november 14-én az iskola tornatermében egy kiállítás valósult meg a 70-es 80-as években használt tárgyakból, melyeknek egy részét ki is próbálhatták a tanulók. Ugyanitt videófelvételeket tekintettek meg az átkos korszakról, ill. a nov. 17-i eseményekről. A gimnazisták ezen kívül egy rendhagyó történelemóra keretén belül olyan személyektől kaptak információkat erről a korszakról, akik 1989-ben gimnazisták, főiskolások vagy fiatal dolgozók voltak. Lovász Attila az RTVS magyar adásainak igazgatója, Kovács Attila egyetemi oktató, Berényi József politikus, megyei képviselő, Hégli Dusan tánckoreográfus, művészeti vezető kiváló előadóknak bizonyultak, akiknek élményeit még hosszabb ideig is hallgatták volna a diákok. A szüleik 80-as évekbeli ruháit viselő tanulók egy-egy felelet- és írásbeli mentes napról szóló igazolást kaptak. A szünetekben pedig mozgalmi dalok szóltak az iskolarádión keresztül, amelyeket már egyetlen zenei csatorna sem közvetíti, ám mi sem a népszerűsítésük céljából engedtük őket. Nem szeretnénk, ha ez vagy hozzá hasonló korszak visszatérne, de tudatosítani kell, hogy történelmünk egy szeletét képezi, még ha a kevésbé követendőt is.
