Ha a naptárunkba tekintünk, láthatjuk, hogy egy napot megjelöl gyermeknapként, és nemcsak Szlovákiában, hanem a világ legtöbb országában. A nemzetközi gyermeknap ajánlott időpontja június 1-je, de januártól decemberig előfordulnak országonként különféle dátumok. Számunkra a június 1-je egyértelműen a gyerekeké, hiszen Szlovákiában élünk, ahol ez a nap vált piros betűssé a legkisebbek számára.
Ki számít gyereknek? Oktatási intézményünket hatévestől a tizenkilenc évesig több korosztály látogatja. Mi a kilencedik évfolyamnál húztuk meg a határt, azaz az alapiskolások a mi gyerekeink, a többiek diákok, az ő napjuk november 17-e, a nemzetközi diáknap. Így igazságos. Miért van szükség erre az egy napra az évben, amikor az iskolában valójában minden nap a gyerekekért van, naponta értük tevékenykedünk, az ő fejlődésük, fejlesztésük, oktatásuk a munkánk motorja? Mert egy olyan nap az évben nekik is jár, amikor nincs igazi tanítás (de fejlesztés, nevelés, ráhatás igen), amikor a kedvükben próbálunk járni (persze mindenkiében így sem tudunk), amikor önfeledten szórakozhatnak, amikor plusz élményt nyújtunk nekik. Mi ez utóbbira fektetjük a hangsúlyt, ennek jegyében szerveztük meg a “duccás” gyermeknap programját. Sajnos az esős idő kicsit módosította elképzeléseinket, hiszen az udvarra és a iskolaépületen kívülre, pl. a ligeti parkba tervezett programok egy része elmaradt, illetve a tornatermünkbe és a folyosókra “költözött”, de ez senkinek sem vette el a kedvét a közös szórakozástól, csapatépítéstől, ismeret- és tapasztalatszerzéstől.
A gyerekek és az állatok szerepeltetése a filmiparban is mindig tuti siker. Úgy gondoltuk, hogy az állatokkal mi sem lövünk mellé. Kelet-Szlovákiából érkeztek a madarászaink (ha meséről lenne szó), pontosabban a sólymászok, akik egyben vadászok is. Biztosak voltunk benne, hogy Hitchcock Madarak című filmjét még senki nem látta alapiskolásaink közül, így további traumát nem okozunk senkinek. Filip Kollár személyében nem csupán egy ragadozómadár-tulajdonost ismerhettünk meg, hanem egy remek előadót is, aki ért a gyerekek nyelvén és a madarakén is. Többször hangsúlyozta, hogy ezek a madarak (baglyok, sasok, sólymok) nem háziasíthatók, mint a kutya vagy macska, a bemutatásuk, a tartásuk sem minősül állatkínzásnak. Segítségükkel közelebb kerülhetünk a természethez, annak törvényeinek megértéséhez, tiszteletben tartásához. Nem igaz, hogy a bagoly okos, hogy éjjel vadászik és nappal alszik. A legbátrabbak kezére szálltak ezek a madarak, ahol elfogyasztották kedvenc csemegéjüket. A gyerekek az előadás végén megsimogathatták Olinka sas hátát, megérinthették a tollazatát, fölöttük szállt el a terem egyik végéből a másikba. Nem biztos, hogy mindenki ettől kezdve imádni fogja a madarakat, ha eddig sem tette, de hasznos információkkal gazdagodott velük kapcsolatban.
Az alsó tagozatosainkat a Svätopluk utcai szakközépiskola diáklányai vették kezelésbe. Szó szerint. A kozmetikusnak, sminkesnek, fodrásznak tanuló lányok már másodszor jártak nálunk Michaela Lilov mesternőnek köszönhetően. Kezeik nyomán percek alatt váltak picurkáink hercegnőkké, lepkévé, egyéb figurává kívánságuk szerint. A lányok hajába fonatok kerültek akár színes fonalszálakkal díszítve. Délután talán a szüleik sem ismertek rájuk. 
A felső tagozatosaink 10 főből álló csapatai részére a pozsonyi cserkészszövetség tagjai készítettek izgalmas feladatokat, amelyeket a kellemetlenkedő időjárásnak köszönhetően a második emeleti osztálytermekben, folyosón, lépcsőházban oldottak meg. A napot egy Kahoot-kvízzel zártuk a tornateremben, amelyből többek közt kiderült, hogy Irán a világ legrégebbi országa.
Köszönettel tartozunk a Szülői Szövetség vezetőségének az anyagi támogatásért, valamint a cserkészeknek az idejükért, kreativitásukért, játékosságukért.
Iró Erzsébet, igazgatóhelyettes
