2016. június 10-én lezárult egy korszak a kilencedikesek életében a koszorúcskával. A több hónapon át tartó tánctanulás a pénteki „bemutatóval” véget ért. A társastáncok világába a belépőt megkapták, mellyel a felnőtté válás egyik fokára is egyben feljutottak. A tánclépések elsajátítása csak része ennek a beavatási szertartásnak, melynek során leckét kaptak tartásból, viselkedési normákból, viszonyulásból egymáshoz. A több mint tízféle tánc alapjait biztosan ismerik már, a jövőben kamatoztathatják tudásukat diákbálokon, esküvőkön, szalagavatón … A koszorúcskán Kőszeghy Tímea egykori táncpartnerével, Kassai Tamással ízelítőt adott a profi táncosok tudásából, világbajnokságra készülve sok sikert kívánunk nekik! Köszönet Janda Andreának a kilencedikesek felkészítéséért, a szülőknek és az osztályfőnöknek a kiváló szervezésért!
Élménybeszámoló Melo Zita tollából:
Március óta, hétfőnként a 7. órában olyan táncok lépéseit tanulgattuk, amelyek létezéséről eddig nem is tudtunk, mint a blues vagy a mambo. S közben megpróbáltuk rásózni egymásra koszorúink és karkötőink elkészítését. J
Június 10-én eljött az a nap, amely még nem is olyan régen olyan messzinek tűnt – a koszorúcska napja.
A főpróbát 16:00-kor tartottuk a kramárei Dancehous-ban (amit én vérbeli későként majdnem lekéstem), és utána már meg is érkeztek az első meghívottak. Észre sem vettem, mikor telt meg a terem, csak sorakozáskor láttam, mennyien fogadták el meghívásunkat. Elindult a bevonulózene és a többi ment magától – a csoportok cserélkezése, a háromszor három tánc letáncolása, a koszorúcskák átadása, a tanár- és szülőtánc… meg persze a vacsi. Bálkirály és a bálkirálynő kihirdetése, és a meglepi torta után kedvünkre kiugrálhattuk magunkat, vagy beszélgethettünk az osztály inkább az ülést előnyben részesítő részével.
Amikor megtudtuk, hogy koszorúcska vár ránk, nem tudtuk elképzelni, mi lesz. Most már tudom, hogy ilyen jót még osztályként soha nem mulattunk. Említést érdemel a „tyčinkys“ vonatozás és az, amikor a DJ hosszú kérlelés után betette az AC/DC „High way to hell“ számát. Együtt üvöltöttük a refrént: diákok, szülők … mindenki.
Az este egy osztályöleléssel ért véget, majd miután elénekeltük a „Kör közepén állok“-ot, hazafelé indultunk. De már nem azok az emberek voltunk, akik odajöttek – hanem egy közös emlék által, láthatatlan szállal összekapcsolt osztály.
