Az 1985-ben érettségizett diákok 25 éves osztálytalálkozója
Az ötlet
A kettős osztálytalálkozó alapötletével indult idén kora tavasszal az első egyeztető megbeszélés egy dunaszerdahelyi zenebárban. A kezdeti csevegés után itt raktuk le az alapjait annak az osztálytalálkozónak, amelyik méltán elnyerte köreinkben az „eddigi legjobb osztálytalálkozó” képzeletbeli nagydíját.
A sok teendő közül előtérbe került az időpont, a helyszín, a program és főleg a kapcsolatfelvétel a volt osztálytársakkal. Ez utóbbi kulcskérdésnek bizonyult, mivel akadt olyan osztálytárs, akiről ténylegesen 25 éve (!) nem hallottunk. Hála a mai modern kommunikációs rendszereknek – mobiltelefon-hálózat, internet –, ez a feladat meglehetősen egyszerűbb volt, mint 15-20 éve. Az időpontot a nyári vakáció utáni hónapra terveztük be, helyszínül a volt alma mater épületét és tornatermét választottuk, és a program egyértelművé vált abban a pillanatban, amikor tudatosítottuk, hogy az egyik osztálytársuk nem más, mint egy neves lemezlovas, sőt – 25 év múltán már video-lemezlovas!
A megvalósítás
A nyári üdülés gondtalan napjai után, augusztus vége tájékán felébredt a lelkiismeret-furdalás a szűkebb szervezőgárda körében, hogy: „Alig 1 hónap a nagy napig, és még semmi nincs elintézve, pontosítva!” Ettől a pillanattól fogva felgyorsultak az események. Email-ek, telefonhívások és sms-ek tömkelege indult el, és a kisebb mozgósításnak is beillő kampány eredménye az lett, hogy végül sikerült összetoboroznunk 55 évfolyamtársat!
Az előkészületek
Az osztálytalálkozó helyszíne jelképes volt: az egykori osztályunk adott otthont az ünnepi osztályfőnöki órának, a díszvacsorát az iskola ebédlőjében tálalták, de az igazi hangulatot a tornaterem, a svédasztalos büfé és az emlékezetes SZISZ-hétvégéket idéző videodiszkó teremtette meg. A szervezők igyekeztek a legapróbb részletekre is gondolni – a szombati nap előtt lázas vásárlás, egyeztetés folyt. Az utolsó dolgok pár perccel a hivatalos kezdés előtt kerültek a helyükre.
A nagy nap
2010. szeptember 25-én délután 16 óra körül kezdtek szállingózni az első osztálytársak. Természetesen nem sikerült 1 óra alatt mindenkinek megérkeznie, így az ünnepélyes osztályfőnöki órák némi késéssel kezdődtek. Nagy örömünkre szolgált, hogy jó egészségben fogadhattuk körünkben osztályfőnökeinket: Dávid Béla és Fullajtár Péter nyugalmazott tanárokat.
Az órákon minden volt osztálytárs röviden vázolta életének utolsó ötéves szakaszát – „gond” azoknál akadt, akik 25 éve most voltak első ízben osztálytalálkozón! A résztvevők gyertyagyújtással és néma csenddel adták meg a tiszteletet elhalálozott osztályfőnökük és osztálytársaik emlékének.
A késedelem jegyében indult a vacsora is – ennek ellenére jó hangulatban legördült az aperitif, és az ízletes vacsora elfogyasztása után jöhetett a véleményezés: „A konyha sokat javult az utóbbi 25 évben, a porciók sokkal nagyobbak, és anno 25 éve nem lehetett az üdítőital helyett fehér- vagy vörösbort választani!”
A „kötelező gyakorlatok” után következett az est fénypontja: a régi időket idéző tornatermi diszkó. A zenét természetesen senki más nem szolgáltathatta – éppúgy, mint 25 éve – fiatalos lendülettel, viszont láthatóan modernebb eszközök felhasználásával: „Hölgyeim és uraim! A mikrofonnál Matus Gyuszi!”
Kezdetben nagyon nehéz volt a dolga, mivel az 55 évfolyamtárs egymással volt elfoglalva, szeretett volna mindenki mindenkivel beszélni, emlékezni, dicsekedni. A táncparkett gyakran üresen kongott – az osztálytársak a tornatermi öltözőkben, zuhanyzókban és a folyosón trécseltek, és néha-néha rohammal bevették a svédasztalt, ahol hidegtálak, sütemények, gyümölcstálak, de főleg finom borok és pálinkák várták a mulatókat.
A nagy áttörést egy kiváló ötlet hozta. A hajdani fényképekből összeállított vetítés felidézte a jelenlévőkben a régi szép időket, és mintegy varázspálcaként hatott mindenkire: beindult a buli! Lemezlovasunk megérezvén a lehetőséget sorra játszotta az elmúlt idők kedvenc zenéit, és talpalávalóval szolgált hajnali 5 óráig!
A visszhang
Egy osztálytalálkozó mindig felemelő érzés. A volt osztálytársak már előre örülnek, nagy várakozással néznek az események elébe. Az évek számával ez az érzés csak fokozódik. Mint a találkozó egyik szervezője és résztvevője bátran kijelenthetem: „Ez volt az eddigi legsikeresebb osztálytalálkozóink egyike!” Társrendezőként ugyan talán szerénytelenségnek tűnik ez a megállapítás, de az esemény kapcsán elindított Facebook-oldal pontosan ezt tükrözi vissza a résztvevők jelzéseiből. Már másnap megjelent az oldalon a kérdés, hogy mikor lesz a legközelebbi találkozó? Egy biztos, hogy nem 5 év múlva! Hamarabb, sokkal hamarabb!
Ezúton szeretnénk megköszönni volt iskolánk vezetőségének és alkalmazottainak a nagyszerű esemény zökkenőmentes lebonyolításában nyújtott támogatásukat.
Tóth Tibor