Serényen készülődik a másodikos, aki – miközben készíti a „feladatokat” – revánsot szeretne venni (csakis a tudat alatt) a tavaly „elszenvedett” fel- és beavatásért. Az elsős pedig tövig rágja körmét: vajon milyen próbatétel vár rá. És ekkor jön az osztályfőnök, aki csillapítja a kedélyeket: cenzúra az egyik oldalon, bátorítás a másikon. A néző pedig egy kellemes délutánnak néz elébe, amikor beül a tornaterembe előkészített díszletek közé, tapsol az elsősök műsorát látva, majd kacag az elsősök által teljesített feladatok megvalósításán, s közben arra gondol, tavaly vagy előtte ő csinált magából bolondot. Egy a lényeg: ezen a napon igazi Duna utcássá válik minden zöldfülű elsős, s a végén legyűri még a csilis-lekváros kalácsot is, mormolva közben az esküt, mert büszke arra, hogy a Duna utca befogadta őt.