Ennek a nyelvi versenynek a március 24-ei felvidéki középdöntőjén egy négytagú csapat képviselte iskolánkat, sok-sok élménnyel és boldog emlékkel töltve meg a négy versenyző, Szabó Réka, István Kamilla (II.B), Popély András és jómagam szívét.
A levelezős fordulóból az országos döntőbe jutott csapatunk – alapos felkészülés után és akaraterőnek, küzdőszellemnek kicsit sem híján – vonattal indult Dunaszerdahelyre ezen a napon. A városba érkezésünk és a verseny kezdete között maradt egy kevés időnk, amit arra használtunk ki, hogy az utunkba eső hangulatos presszóban elfogyasztottunk egy-egy csésze létfontosságú kávét, aminek hatására felkészültebbnek nem is érezhettük volna magunkat.
A verseny a Vámbéry Ármin Gimnázium épületében folyt, mindössze három csapat közt – a helyiek, a komáromiak és köztünk. (Brézai Zoltán, a vetélkedő vezetője kiemelte, hogy pozsonyi csapat először vesz részt a verseny középdöntőjében.) A tét: bejutni a döntőbe, Széphalomra. Sok színes feladatnak álltunk elébe, köztük 7 perc alatt mesét is kellett írni, majd bemutatni János vitéz és az anyanyelv címmel, amelyben sorrendben a „cseresznye, csillár, kutya, téglalap, kábel” szavakat is fel kellett használunk. Produkciónk nagy tapsot aratott.
Igényessége miatt a verseny nem volt fenékig tejfel, s az utolsó két feladatba sajnos beletörött a bicskánk, aminek révén a komáromiak és a szerdahelyiek is leköröztek bennünket. Ám ezt a vereséget nem fogadtuk lógó orral, hiszen mindezek ellenére is harmadikként a dobogón maradtunk.
Végül ugyan nem továbbjutóként mentünk haza, de győztesként igen, mert ha nyertünk bármit is, akkor tapasztalatot és élményt mindenképpen.
Ötvös Sebastian II. B
