Egyik legfontosabb, legszebb ünnepi időszakunk az ADVENT. Még szebbé, különlegesebbé teszi, hogy korunk karácsonyi jelképei mellett megőrizzük a régmúlt hagyományait is, s így adjuk tovább gyermekeinknek.
A karácsonyvárás hangulata járta át decemberben az egész iskolát, a mi foglalkoztatótermünket is. Adventi gyertyagyújtással kezdtük a közös készülődést. Elmeséltük a Négy gyertya című történetet, elkészítettük a saját kis fenyődíszeinket. Minden gyerkőc kapott egy kis adventi ajándékot. Nem hagyományos módon, csokival és édességgel készítettük el az adventi naptárt, hanem egy kis foglalkoztatófüzet formájában: 24, ünneppel kapcsolatos feladattal kedveskedtünk a gyerekeknek. A táncoló gyertyalángnál elénekeltük a már tanult énekeket, messze csengett az Adventi hírnök dallama. Mozgásos játékokkal is felidéztük az ünnep hangulatát.
Az elkövetkező hetekben egyre több gyertyaláng égett, s mi is újabb és újabb dalokat, verseket mondogattunk. Foglalkoztatótermünk is ünnepi díszítést kapott. Karácsonyváró foglalkozásunk meghitt, ünnepi hangulatban telt, miközben elmeséltük Jézus születésének történetét, a dalocskák éneklése közben a gyerekekkel közösen elkészítettük a betlehemünket. Közkívánatra a gyerekekkel mézeskalácsot díszítettünk, amit kis ajándékként haza is vihettek.
Soraimat Márai Sándor szavaival zárom: „Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. …Tartalmát nem lehet szavakban közölni… A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben”.
A közelgő ünnepekre gondolva kívánom, hogy minél többet juttassunk másoknak is a szeretetünkből, és ne csak karácsonykor.
Az inkluzív csapat nevében: Sill Zsuzsanna
