A tanév mögöttünk maradt hónapjaiban szinte minden iskolai életről, rendezvényről szóló beszámoló azzal kezdődött, hogy “az elmúlt két év járványhelyzetének korlátozásai után ismét…”.
A december 7-én lezajlott budapesti tanulmányutunkról szóló hangulatjelentést és programismertetést sem indíthatjuk másként: két év után tudtuk ismét megszervezni hagyományos adventi kirándulásunkat. Azok a diákok, akik elsősként utoljára megélték a csodás karácsonyvárást a magyar fővárosban, már éppen az érettségire készülnek, és december 7-én azt a bécsi tanulmányutat pótolták éppen, amelyet hagyományosan másodikosaink számára szoktunk meghirdetni. Bizony alaposan felborította a koronavírus a jól megszokott és diákjaink által kedvelt programokat, de szeretnénk, ha a lehető legtöbb várva várt akciót közösen átélnék gimnazistáink, ezért pótoltunk már sítúrát, diákbált, év végi kirándulást…, elvégre ismert dolog, hogy számunkra a “Duccán” nincs lehetetlen! 
Az autóbuszok kapacitása viszont véges, ezért sajnos nem tudtunk mindent jelentkezőt magunkkal vinni, így az első két évfolyamunknak “csak” 50 diákja várta izgatottan a 8 órái indulást az iskola előtt. Kedvezett nekünk a délelőtti forgalom, ezért mielőtt a múzeumpedagógussal a Magyar Nemzeti Galéria csodái nyomába eredtünk volna, sétálgattunk egy fél órát a Várban, élveztük és fényképeztük a gyönyörű budapesti panorámát. A tárlatvezetés a gótikus szárnyasoltáraktól a 20. századi alkotókig ismertette meg velünk alaposabban a magyar képzőművészetet, sok érdekességet hallottunk közben pl. Benczúr Gyuláról, Munkácsy Mihályról, Szinyei Merse Pálról, Csontváry Kosztka Tivadarról és még sorolhatnánk. A múzeumpedagógusok nem győzték dicsérni diákjaink maximális figyelmét, tudását, okos kérdéseit – tanárként nagyon büszkék voltunk rájuk. Az ott töltött idő gyorsan elrepült, többen szívesen maradtak volna még folytatni az eddig csak reprodukciókon látott alkotásokkal való egyéni ismerkedést, de várt minket az adventi vásár!
A Várban történő kiállításlátogatásaink alkalmával a Lánchídon keresztül szoktunk lesétálni a Vörösmarty térre, a híd rekonstrukciója miatt ezúttal sajnos ezt az élményt nélkülöznünk kellett, de így legalább több időnk maradt a környék felfedezésére, a karácsony előtti hangulat megélésére. Írni a vásárban töltött közel három óráról elég nehéz lenne, azt meg kell tapasztalni, át kell élni! Mindenesetre reméljük, hogy diákjainknak a forró csokira, a palacsintára, a töltött kürtőskalácsra stb. vonatkozó tervei, amelyek a tér nagy karácsonyfája felé sétálva jutottak el a fülünkhöz, beteljesültek!
Hazafelé tartva a buszban még felcsendült néhány karácsonyi ének, így kirándulásunk stílusosan ért véget. Biztosak vagyunk viszont abban, hogy nemcsak a karácsonyi hangulatot vitték magukkal belőle diákjaink, hanem sok-sok csodás műalkotás emlékét is.
Kulcsár Mónika, tanár
