A magyartanárok számára manapság komoly kihívást jelent a költészet napja megünneplésének a módja: hogyan hívják fel a Z, sőt az alfa generáció tagjainak figyelmét a versek létezésére, olvasására, befogadására? A szájbarágós technikák ennél a generációnál elavultak, mindenképpen érdekes, rendhagyó utat kell találni a szövegekhez, eközben pedig esetleg használni kell az informatikai technológia (leg)újabb vívmányait. Kreativitásban a Duna utcai alapiskolában és gimnáziumban azonban soha nem volt hiány, így eredeti ötletek megvalósításával ünnepeltünk az idén!
Az alapiskolánk felső tagozatának tanulóit kb. két héttel ezelőtt a következő felhívás szólította meg: keress egy kedvenc verset, nyisd meg a wordart szófelhőkészítő alkalmazást, helyezd bele a vers szövegét, és hozz létre egy szófelhőt kiemelve benne kedvenc szavaidat. Csupán egy kis ajándékot ígértünk minden szófelhőgyártónak, nagy meglepetésünkre mégis záporoztak az alkotások iskolai e-mail-fiókunkba (még jó, hogy ezekből a felhőkből nem esik, így nem áztatták el elektronikus leveleinket). Ezután következett a hangyamunka, persze ez már a tanárra várt: kikeresni a verseket a neten, elkészíteni a QR-kódjukat, azzal ellátni a szófelhőket, befóliázni a kinyomtatott „alkotásokat”, majd egy tetszetős kiállítást rittyenteni belőlük a felső tagozat 2. emeleti folyosóján, és várni, figyelni, hogy mobiltelefonjaikkal az elkövetkező napokban megállnak-e egy-egy szófelhő mellett, le- és elolvassák-e a QR-kód segítségével a teljes verset, elmerengenek-e azok tartalmán, mondanivalóján, hangulatán, és esetleg utánanéznek (felbuzdulva az olvasottakon) más költeményeknek is; vagy tollat ragadva maguk is megpróbálkoznak gondolataik versbe foglalásával, ugyanis a szófelhőkbe rendezett versek közt saját szerzemények is előfordultak.
Azt pedig, hogy a gimnazistáink nemcsak a költészetet, hanem az osztályfőnöküket is szeretik, bizonyította annak a felhívásnak a sikere, amelyet a Diákparlament tett közzé a költészet napjának rendhagyó megünneplése céljából. „Minden iskola csak annyit ér, mint amennyit a tanítója“ (Szászy-Schwarz Gusztáv) – ezzel a mottóval arra biztatták az osztályokat, hogy írjanak ódát az osztályfőnökükhöz. A beérkezett dicsőítő költemények olvastán a zsűriben, amelyet iskolánk nem osztályfőnök magyartanárai és a Diákparlament elnöke alkottak, az a meggyőződés alakult ki, hogy jó sok tehetséges költő veszett el a „Duccán”! 
Az ódák a költészet napjától kezdve elolvashatók a gimi folyosóján, meghallgattuk őket az iskolarádióban, és közöljük őket a honlapon is, fogadják szeretettel, jó szórakozást hozzájuk!
A költészet napi események kiegészültek az idén nagy örömünkre működni kezdő színjátszókörünk iskolarádióban elhangzott rövid műsorával, amelyet annak ellenére sikerült elkészíteniük, hogy a járványügyi előírások miatt hónapokon keresztül még csak találkozni sem tudtak. Hatalmas köszönet és dicséret illeti őket, valamint vezetőjüket, iskolánk volt diákját, a színművészeti főiskola hallgatóját, Nagy Ádámot.
Két év után újra méltó, emellett pedig ötletes, a diákokat megmozgató módon ünnepeltük a költészet napját a Duna utcán. Mert mi szeretjük a verseket!
Iró Erzsébet, Kulcsár Mónika igazgatóhelyettesek
