Október 6-a a magyar nemzet egyik jeles ünnepe. Mi is csatlakoztunk az emlékezőkhöz, az ünneplőkhöz.
Délelőtt az iskolarádióban elhangzott irodalmi összeállítás segítségével felelevenítettük az 1849-es eseményeket, azok hatását a következő nemzedékekre (Demcsák Edit történelemtanár műsorában Gyetven Mihály és Bacsfai Márk gimnazisták közreműködtek).
A 14.00 órakor kezdődő Kecske-kapui temetőben megszervezett megemlékezésen mi is jelen voltunk. Hagyományosan a gimnazista elsősöket kísérjük el a helyszínre, a két pozsonyi vértanú, báró Jeszenák János és Rázga Pál sírhelyéhez. Ziff Stella gimnazistánk szavalata után a szónoki beszédek következtek.
A kellemetlen, nyirkos októberi időjárás a szomorú, 167 évvel ezelőtti események tragikusságát erősítette. Mi magyarok szeretünk temetni, és a módját is meg tudjuk adni. A kesergésen és a nemzeti tragédiákon túllépve azonban a jövőbe kell tekinteni, okulni a hibákból, s megerősödni nemzeti öntudatban, identitásban, kultúrában, szellemiségben. Ezt kell továbbadnunk fiataljainknak, gyermekeinknek!
Építs, de ne keseregj!
