November 14-én kora délután izgatott negyedikesek jöttek-mentek a Bonbon Szálló szépen előkészített nagytermében, hogy mire ötkor felcsendül az ünnepélyes bevonulást kísérő dallam, minden a legnagyobb rendben legyen. Ennek lassan már egy hónapja… Hogy miért csak most készül a beszámoló erről a meghitt, számunkra oly fontos eseményről? Talán elfáradtunk a feszített tempójú készülődésben… Talán hagytuk kicsit leülepedni az élményeket… Talán a szalagavató után már az érettségire való készülés lett a prioritás… No meg a fényképek sem készültek el időben, amelyekkel illusztrálhattuk volna azt, amit a kedves érdeklődő itt most végigolvashat!
Sokat dolgoztunk a tanulás mellett és a tanításon kívül azon, hogy minden tökéletes legyen a mi nagy Napunkon. Roptuk a táncot, színdarabot írtunk és próbáltunk, prezentációt készítettünk, zenéket kerestünk, énekeltünk, tortát, szalagot, poharat rendeltünk… Közben persze agyonizgultuk magunkat! Serényen szervezkedtek a szülők is, hogy a helyet, ill. mindent, ami szem-szájnak ingere biztosítsák számunkra. De most már elmondhatjuk, hogy megérte! Minden az elképzeléseink szerint sikerült!
A szalagavatónk az évtizedes Duna utcás hagyományok szerint zajlott. A szalagtűzés ünnepélyes ceremóniája a bevonulásunk után Kováts Orsolya Sára (IV.B) beszédével kezdődött, majd Pomichal István szólt a szülők nevében, ezután pedig az osztályfőnökök közül Kulcsár Mónika osztotta meg gondolatait a diákokkal. A szalagok feltűzése után Morvay Katalin igazgatónő ünnepi beszédével és pohárköszöntőjével ért véget az ünnepély hivatalos része. A nyitótánc már a szalagavató báli részét indította, amelynek keretén belül lezajlott a tanári, ill. a szülői tánc, valamint a két osztály műsora. Éjfél körül következett a tortafelvágás. Miközben írom a puszta tényeket, tudatomba beúszik sok-sok csodálatos kép, egy nagyszerű este valószínűleg kitörölhetetlen emlékképei… Kedves Olvasó, remélem, az alábbi képek valamennyire visszaadják az est hangulatát! Ha nem, hívják segítségül saját szalagavatójuk emlékfoszlányait, hiszem, hogy az Önök tudatában is valami megismételhetetlenként él annak az estének az emléke!
Kulcsár Mónika
