Ha farsang, akkor a Duna utcai gimnázium mulat! Ez az idén sem történt másképp, ugyanis január 30-án a harmadikos diákoknak köszönhetően újra táncra perdülhetett az egész gimnázium – ez alatt pedig nemcsak a diákokat értem, hanem kedves tanárainkat is. Szerettem volna eldicsekedni azzal is, hogy hányadik alkalommal báloztunk felhőtlen örömmel a félév befejeztével, de ezt még azok a tanáraink sem tudták megmondani, akik a rendszerváltás előtt diákként már ropták a táncot e rendezvényen.
Az előkészületek nagyon korán, már 2019. október elején megkezdődtek. Időben megbeszéltük a helyszínt, biztosítottuk a zenét, kitaláltuk a témát, megrendeltük a dekorációt, a vacsorát, a sütit…, mindent, ami nélkül a bál nem bál. Igaz, a zökkenőmentesség nem mindig volt jellemző ránk, de a rendezvényszervezés nem tartozik a tantárgyaink közé. Ráadásul a bál előtti két hétben alig volt egészséges diák a két szervező osztályban, végigsöpört rajtunk az náthalázjárvány! Mindezek ellenére viszont egészen jó „osztályzatot” kaptunk erre a csütörtökre.
A pozsonyi Dancehaus nem először biztosított remek helyszínt bálunknak. Reggel 11-től már szorgoskodtunk, díszítettünk. A dekorációnkat a pasztell és a vintage jelzőkkel illetném, és sokak, többek közt tanáraink véleménye szerint is, egy esküvőn is megállta volna a helyét: a gyönyörű virágoknak, kreatív asztaldíszeknek, a több mint 100 lufinak és egy festett fa raklapokból álló fotófalnak köszönhetően remekül mutatott. A sok sürgés-forgás után lerohantuk az öltözőt, amely másfél órára szépségszalonná alakult: sikerült pizzafalás közben sminkelnünk, hajat készítenünk, elegáns ruhába bújnunk, közben azért kicsit irigyeltük a fiúkat…
A bál 5 órakor kezdődött, némi csúszással – vajon miért reménykedtünk, hogy aki az iskolából elkésik, az a bálba pontosan fog érkezni? Igazgatónőnk, Morvay Katalin köszöntője után nyitótáncként egy fergeteges latin-amerikai táncbemutatót láthattunk, amelyet pár fürge lábú harmadikos adott elő. A báli hangulat a teremben nagyon gyorsan felizzott, a táncparkett megtelt, és ez az idő előrehaladtával sem változott – erről a Piknik zenekar gondoskodott. Még a vacsora előtt lezajlott a hagyományos báli programjaink egy izgalmas, mindenki által nagyon várt epizódja: gimnáziumunk összes osztályából bemutatkozott egy-egy táncospár. Hogy miért is? Mint az amerikai tinifilmekben, bálkirályt és -királynőt választunk minden évben. Miután leadtuk szavazatainkat, már tálalták is a mennyei vacsorát. Az est további része sok-sok tánckörből állt, és közel 60 tomboladíjat is kisorsoltunk – ezúton is köszönet minden támogatónknak. A fődíj, igazgatónőnk felajánlásával, egy igazgatói szabadnap volt, amely valószínűleg nagyon jól jön a nehéz, tanulással teli időszakban a nyertes negyedikes diáktársunknak – csak nehogy az érettségi napjaiban használja fel!
Iskolánk nemcsak kitűnő tanulmányi eredményeiről híres, hanem a tanulók példás sporteredményeiről is. Szintén évek óta hagyomány diákbáljainkon ,,Az év sportolója” díj átadása, megtörtént ez az idén is. A sok ünnepi dolog után végre a mi vérnyomásunk is lecsökkenhetett – szervezőként ezután már nem volt miért izgulnunk, felszabadultan szórakozhattunk a táncparketten. Szinte már az sem számított, hogy éppen milyen zene szólt, egészen 11-ig roptuk, amikor is a rendezvény véget ért. Számunkra az egész egy szempillantásnak tűnt.
Másnap fáradtan, de büszkén hallgattuk a dicsérő szavakat diáktársainktól és tanárainktól: ezek alapján szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy a bálunk sikert aratott. A pár órával később átvett félévi értesítő esetlegesen gyengébb jegyeit látva pedig vigasztalhattuk magunkat azzal a gondolattal, hogy szervezésből, csapatmunkából jelest kaptunk mi, harmadikosok!
Nagy Antónia, III.A
