…ahogy a coach, Bertók Euridike látta:
2024. augusztus 11. és 17. között az iskolánk 8 tanulója részt vett az Edu Robot Camp táborban, amelyet a Miskolci Edutus Egyetem szervezett meg. A résztvevő diákok és felnőtt kísérőik 10 országból érkeztek. Iskolánkat 3 csapat képviselte: elementary kategória – Baráth Zsófia (5.B), Langermann Mátyás Dino (4.A) és Vanda Félix (5.A); junior ketegória – Kenderessy Márk (8.A) és Langermann Máté Enzo (6.A); senior kategória – Baráth Bence, Nemes Máté és Vanda Maxim (9.A).
A táborlakók a napot reggeli tornával kezdték, a finom reggeli után pedig a legórobotokkal oldottak meg különféle feladatokat a WRO versenypályákon. A délutáni foglalkozások változatosak voltak. Hétfőn új programozási nyelvekkel ismerkedtek meg a tanulók, elsajátították a Python és a Pybricks kódolási nyelvek alapjait.
Kedden szabadon választható program volt, ezért a csapatunk úgy döntött, hogy meglátogatjuk az Avasi kilátót. Hosszú gyaloglás után elértük célunkat, és megláthattuk, mekkora város Miskolc, hiszen gyönyörű látkép tárult elénk. A kilátó korlátján Miskolc nevezetességeit csodálhattuk meg tizenhárom miniszobor formájában, kis táblákról pedig Miskolc testvérvárosainak nevét és távolságukat is megtudhattuk. A kilátó mellett 3 játszótér volt, ahol gyermekeink kedvük szerint szórakozhattak.
Szerdán délután szintén a robotokkal dolgoztak a tanulók. Az elementary és a senior csapatok kipróbálhatták az Edu Robotics Cup Challenge versenyt, amely élesben online formában zajlik. A csapatunk nagyon ügyes volt, mert ők teljesítettek a legjobban: a mi kis robotunk megnyerte a versenyt. A junior csapat tagjai az Alliance Challenge-ben vettek részt a legórobottal.
Csütörtök délután egy kicsit lehűtöttük magunkat a miskolctapolcai barlangfürdőben. Nagyon szép élmény volt a több százezer éves, természet alkotta barlangjáratokban úszkálni. Élveztük a vad víz áramlását, és a csillagteremben hallgattuk a fürdőzők által keltett hangok visszhangját.
Elérkezett a péntek, amely a versenyről szólt, mindenki megmérettetett még én, a coach is. Hát eddig ez még nem fordult elő, nagyon izgultam, hogy nekem is sikerüljön végrehajtani a robottal a feladatokat. Sikeresen zártuk ezt a napot: az elementary csapat 2. helyezett lett, Junior csapatunk a 4. helyen végzett, a senior kategóriában pedig csapatunk a 3. helyet szerezte meg. Én sem maradtam le a dobogóról: sikerült a 3. helyet megszereznem. Természetesen mi is csapatban dolgoztunk, egy lettországi és egy grúziai kollégával értük el ezt a szép eredményt.
Nagyon tartalmas és kellemes hetet töltöttünk Miskolcon, sok élménnyel és tudással tértünk haza, amit a következő tanév versenyein biztosan kamatoztatunk is. Remélem, jövőre is sikerül a diákokkal eljutni ebbe a kiváló, egyedülálló táborba.
…ahogy a tanuló, Langermann Mátyás Dino látta:
Nem is tudtam, hogy Miskolc ilyen messze van, 5 órán keresztül ültünk az autóban. Már olyan érzésem volt, hogy soha nem érünk oda. Majdnem minden benzinkútnál megálltunk pihenni, inni, pedig már nagyon szerettem volna megérkezni a robotikatáborba. Az egyik töltőállomáson F1-kártyákat vettem magamnak, mivel a programozáson és a focin kívül szeretem a Forma-1-et is. Az út hátralevő részén ezekkel a kártyákkal szórakoztam, talán ezért is ment aztán gyorsabban az idő.
Hurrá, megérkeztünk! A miskolci egyetem óriásinak tűnt. Sok épület, nagy parkoló és nagyon sok kedves szervező fogadott minket. Ahogy beléptünk az ajtón a kellemesen lehűtött helyiségbe, kaptunk egy igazolókártyát a nevünkkel és a csapatunk nevével, valamint egy mágneskulcsot a szobánkhoz. A miskolci egyetem igencsak halad a korral: mágneskulcsos intrit nem vártunk! A szobák nagyok és újak voltak külön fürdőszobával és kis konyhával. Luxusszálloda színvonal 
Iskolánkból kilencen vállaltuk, hogy a szünidő alatt tanulunk valami újat. Amúgy csak megjegyzem, hogy nekünk volt a legjobb coachunk, Bertók Euridike tanárnő. Mindig kedves, türelmes, motiváló. Még azt is megengedte, hogy minden este az ő szobájában bangezzünk, mindenki, az egész “duccás” csapat.
Három csapatban dolgoztunk a táborban: a Robotoshock, Bence, Maxi és Máté a Senior kategóriában; a Brick heds, Máté, a bátyám és Márk a junior kategóriában; és mi, a Cool bricks az elementary kategóriába tartoztunk Zsófival és Féliszxel. Három külön csapat voltunk, mégis egy közösségnek éreztük magunkat. Minden nap programoztunk, tanultunk, robotoztunk, de sokat kirándultunk is. Voltunk a miskolci kilátón, a barlangfürdőben, és megnéztük a várost is.
A legnagyobb élményem mégis a verseny volt, ahol a robotokat programoztuk. Három körből állt. Az első körben két órát kaptunk a programozásra, mindezt úgy, hogy igazából előre nem tudtunk felkészülni, mert csak ott, helyben közölték, mi is a dolgunk. Nagyon izgultam. Igyekeztünk, de az első körben 0 pontot kaptunk!! A robotunk nem indult el. Egyszerűen csak állt. Ez viszont nem fogott ki rajtunk, még jobban odafigyeltünk és dolgoztunk. A második körben beleadtunk mindent! Ennek meg is lett az eredménye, bár a programozásra már csak 30 percet adtak! Jól kihasználtuk ezt az időt, és remekül teljesítettünk! 83 pontot gyűjtöttünk, és így újból visszakerültünk a játékba. A harmadik körben 40 percet kaptunk a munkára, és mindhárman bekapcsolódva 71 pontot szereztünk. Ez fantasztikus volt! Az utolsó két körben olyan sikeresek voltunk, hogy végeredményben másodikok lettünk! Nagyon izgalmas volt, és végig az járt a fejemben, hogy milyen szuper, hogy itt lehetünk. Pont itt, pont ezekkel az emberekkel!
Tudom, nem a győzelem a fontos, de azért nagyon büszkék vagyunk, hogy a Duna utca egy második és két harmadik helyezettel tért haza! A tanárnő a coachok versenyében harmadik helyezést ért el, és a senior kategóriában a fiúk is harmadikok lettek. Igazán sikeres csapat voltunk és vagyunk! Hálás vagyok, hogy részt vehettem a táborban, élményekkel, barátokkal, új ismeretekkel tértem haza, és alig várom a robotika szakkört szeptembertől!
