November végén az emberek többsége már a közelgő karácsonyi ünnepekre hangolódik, nem így Duna utcás robotika csapat. Minden szabad délutánjuk és hétvégéjük a Dunabot robot fejlesztéséről és programozásáról szólt, és minden gondolatuk a törökországi Izmír városa körül forgott. Az országos versenyt megnyert, elsős gimnazistáinkból álló Robotosock nevű csapatunk: Baráth Bence, Schlosser Imre és Vanda Maxim ugyanis a robotika világbajnokságra készült, a világversenyen a RoboMission kategória senior korosztályában képviselték Szlovákiát. A csapatot segítették az országos versenyen részt vett másik csapatunk tagjai, Bús Zoltán és Nemes Máté is.
Végre elérkezett a várt nap, és 2024. november 27-én nekivágtunk a nagy útnak. A pozsonyi reptéren találkoztunk, egy közel egész napos út állt előttünk. Nagyon izgultam, hogy vajon minden gond nélkül sikerül-e a robotot felvinni a repülőgép repterébe, mert nagyon sérülékeny, és darabokban nem szerettük volna elvinni, mert többórás munka újból összeszerelni. Végül az izgalom alaptalan volt, mivel útlevél nélkül utazhatott a kis robot, így elmondhatjuk, hogy a Dunabot szárnyakat kapott.
Öreg este volt mire megérkeztünk Izmirbe, az óránkat is át kellett állítani, mert két órával többet mutatott az izmiri időmérő. Autóbusszal mentünk a szállásunkra. Így már sötétben ugyan, de azért láttuk Törökország harmadik legnagyobb városának fényeit és az Égei-tenger partját.
Másnap reggel ismét autóbusszal szállítottak minket a verseny helyszínére. Útközben láttuk, hogy a városban lévő hirdetőtáblák is a WRO-versenyt hirdették. A megmérettetés egy nagy épületegyüttesben volt, ahogy kiszálltunk a buszból, már megtapasztalhattuk az esemény nagyságát, mert rengeteg emberrel találkoztunk. Megkerestük a verseny helyszínét, és a fiúk kipróbálták a robotot a pályán, mivel az első nap a próbafutamokról és verseny megnyitásáról szólt. A megnyitó világversenyhez méltó rendezvény volt. Megtudtuk, hogy több mint 80 ország vesz részt a versenyen, kb. 500 csapatból került ki a döntő mezőnye, több mint 3000 személy találkozott Izmirben. Volt nagyszerű török táncosok által bemutatott nemzeti tánc, de számunkra a fénypont a szlovák zászló színpadra vitele volt. Ugyanis ez a megtisztelő feladat a Duna utcás fiúkra hárult a megnyitó végén. Ez nagy élmény volt mindenkinek. Persze a hangulat is felemelő volt, minden résztvevő tapsolt, és lengette a saját zászlaját a nézőtéren is. Mire visszaértünk a városba, ismét késő volt és már sötét, tehát nem tudtunk a festői tengerparti sétányon végigsétálni. Természetesen ezt nem is bántuk, mivel már a másnapi versenyen járt minden gondolatunk.
Pénteken nagy izgalommal indultunk, bíztunk abban, hogy a robot teljesíteni fogja a feladatokat. A verseny jó hangulatban zajlott, minden csapatnak szurkoltak a kísérők, és izgalommal figyelték a robotok mozgását. A nap végén megnézhettük az csapat által elért eredményt: a tábla közepén találtuk a csapatunk nevét. A verseny feszültségét a nap végén megrendezett Friendship Night nevű rendezvényen vezethették le a fiúk. Szólt a zene, megkóstolhatunk különleges török süteményeket, és voltak különféle játékok is. Fáradtan, de élményekkel telve tértünk vissza a szállásra. Még várt ránk a legnagyobb megmérettetés, ami egy teljesen új feladat teljesítése volt.
Az utolsó nap a robotnak egy olyan feladatot kellett elvégeznie, amit a fiúk csak aznap tudtak meg. Erre itthon nem lehetett felkészülni, és még a megoldásra adott idő is limitált volt. Ettől tartottunk a legjobban. A fiúk megállták a helyüket, és nagyon jól teljesítettek, 104 csapatból a 60. helyezést szerezték meg. Ebéd után a 2024-es World Robot Olympiad (WRO) döntőjét látványos és érzelmekkel teli záró- és díjkiosztó ünnepség koronázta meg. Az esemény nemcsak a versenyzők számára jelentett óriási élményt, hanem a robotika és az innováció iránt érdeklődő közösség számára is inspiráló találkozási lehetőséget biztosított.
A záróünnepség után volt egy kis időnk a város megtekintésére is. Körülnéztünk egy török piacon. Ezután elsétáltunk a Konak térre, amely már karácsonyi fényekben pompázott, és a megnéztük Izmir jelképét, a híres óratornyot. A város festői tengerparti sétányán lévő éttermek egyikében vacsoráztunk. A városban a legérdekesebb tapasztalat a rengeteg macska volt, amelyek szinte minden sarkon, parkban és utcán feltűnnek. Izmir mediterrán éghajlata (enyhe telek, meleg nyarak) ideális környezetet biztosít a macskák számára, így könnyebben túlélnek és szaporodnak. Az emberek kedvelik és elfogadják a jelenlétüket a mindennapi életben. A városlakók és az önkormányzat is gondoskodik róluk. Gyakran raknak ki eledelt és vizet az utcákra, a parkokba, vagy akár a saját lakásuk közelébe is. Senkit nem zavar, ha a vendéglőben elfoglalják a székeket, és odajönnek a vendégekhez is. Aki nem szereti a macskákat, jobb, ha nem látogat el ide.
Nagyon fáradtan, de élményekkel teli érkeztünk meg a pozsonyi reptérre vasárnap 16:45 órakor. A sok munkának igazán meglett az eredménye, fantasztikus 5 napon voltunk túl. Ezzel azonban nem zárult le semmi, mert a WRO jövőre is vár ránk, 2026-ban a döntőt Szingapúrban rendezik.
Köszönettel tartozunk a szlovákiai verseny szervezőinek, Hanesz Angelikának és Hanesz Zoltánnak. Azt pedig, hogy részt vehettünk a törökországi döntőn, az iskolánk mellett működő szülői szövetségnek, valamint volt diákunknak, Gál Józsefnek, a Microcomp cég alapítójának köszönjük meg, hiszen az utazásunk anyagi hátterét ők biztosították.
Bertók Euridike, informatikatanár
